Szerdán megint túlóráztam, hívott a supervisor. Betréningeltek (kurva nagy tréning...) egy gépre, ami úgy tűnik, ezentúl az enyém lesz. Annyira nem örülök, mert ez nagyobb felelősséggel is jár. Bár kb. annyi erőkifejtéssel, mint egy gyufásdoboz felemelése, ráadásul senki nem jön oda hozzám, csak esetleg Keyhan, vele mindig jól elvagyunk, csípem ezt a kis néger csajt, jó arc. Csütörtökön bementem a Saab-szalonba a második görgőért is és 20 helyett odaadták 15 fontért. Pénteken éppen programot és alkatrészeket cseréltem a gépemen, mikor a supervisor elhívott magához és vele dolgoztam a többi üzemrésztől hermetikusan lezárt részlegben, ahová még maszkot is kell húzni. Kulbant elég ideges is lett (utánunk jött), mert kellettem volna, de a supervisor a főnöke, így fel kellett dolgoznia a hiányomat. Régebben határozottan féltem a supervisortól, de elég jól értem, így már nem vészes a dolog. Volt egy negyed óra túlórám ezen a napon is. És Péter azt mondja, hogy akit behívnak egyszer-kétszer, azt máskor is fogják.

Van rossz hír is. Pénteken nem tudtam kimosni a ruhámat, mert a nő azt mondta, hogy hetente csak egyszer mossak, mert drága a fűtés a szárításhoz (nekem nem kell). Így tegnap nem tudtam aludni, fel kellett kelnem hajnalban, hogy moshassak. Nem tudok hetente egyszer mosni, mert nem csak fehér vagy színes ruháim vannak. Ez így nem jó. Nagyon nem. Most idegeskedhetek megint (szerencsére Ági miatt már nem), hogy ne kerüljek bajba. Kellene találnom egy szobát WiFi-vel, macska és kutya nélkül, ingyenes parkolással, cigi és drog nélkül. Ezek előre nem ellenőrizhetők, kauciót már ezért sem fizetek.

Emiatt le kell mondanom a Gergő-flotta bővítéséről is (ha gond lesz, megyek taxival) és most pont egy autónyi cuccom van, a bringa csak gondot csinálna), nem szabad költekeznem, elég sokat költöttem az utóbbi két hónapban a zászlóshajóra, aminek rendbe tétele jövő szombaton zárul le. Andor ránéz a fékekre, kap új jelet a motorháztetőre, bezsírozzuk az ajtókat, megnézzük a futóművet, az egyik kerékcsapágyat, kicseréli a görgőket, átnézi az ablakmosó spricniket. Baromira örülök, legalább találkozom Andorral, nem akarok begolyózni ebben a durva egyedüllétben.

Ezzel kapcsolatban tegnap nagyon meglepett, hogy írt egy csaj. Csak azért, hogy ne legyek egyedül. Hogy is mondjam, Ági nullasága után az ilyet az ember atomvillanásként éli meg... Aztán tegnap derült ki, hogy Kitti, aki jó csaj és pár éve találkoztam is vele, szintén itt él pár km-re tőlem, vele is találkozni fogunk. Egyébként egyedülálló..

Hát, ezek a hírek: jók, rosszak. Az egész hétvégén tomboló napsütés ellenére nem mentem sehova és nem csak a spórolás miatt, hanem kedvem sem volt. Mihez is lenne egyedül. Ami nagyobb baj, hogy nem is eszem..