HTML

Gergő blogol

Ezt a blogot három korábbi írásom kapcsán indítom, amelyeknek újra aktualitása lett számomra. Hogy hová jutunk? Az élet számtalan területét érinteni fogom. Ahogy én látom..

Friss hozzászólások

2011.03.12. 20:41 GGerg

A szopóroller beindult újra, de élvezem

Először is, köszöntöm a kanadai olvasókat, onnan még nem észleltem olvasót korábban, csak Angliából, Szlovákiából, Romániából, Németországból, természetesen sokan olvasnak Abszurdisztánból, meg ami még nem ugrik be most). Szívesen élnék Kanadában.

De hogy a címhez hű legyek, elmesélem, hogyan kúrtuk el az autót úgy (jelzem, másodszor egy napon belül), hogy az megint táppénzre vonult. Annyira ideges voltam csütörtökön, hogy a nap végén már csak röhögni tudtam az egészen. Nem mindenki volt ezzel így. Norbinak gyomoridege volt.

Ugyanis hozzáláttunk az autó komplett első fékszettjének cseréjéhez. Egyszer már nekiláttunk több mint egy hónapja, de egy berohadt csavar miatt az kudarcba fulladt. A csavart szerdán lefúrtam nagy nehezen. Igaz, le is baszott Norbi, mikor meglátta, mert túlságosan is sikerült a fúrás, így már azt csak speciális szerszámmal lehet kiszedni és így természetesen az újat sem tudjuk betenni. Mindegy, nem akkora baj, az csak a féktárcsát tartja a helyén, hogy kerékcserekor ne mozduljon el, amúgy a kerékcsavarok tartják a helyén.

Norbi el is kezdte, de nagyot szopott. A tárcsa nagyon rá volt gyógyulva a kerékagyra, úgyhogy nagyon durván kalapálták Gáborral, én már picit sajnáltam az autót is, ahogy őket is. Norbi nagyon utálja a Saab-okat (nagyon szidta a svédeket és a helyzeten az sem segített, hogy ez az alkatrész konkrétan, Opel, azokat meg én utálom, az autógyártás legaljának tartom őket) azt mondta, hogy soha többet nem nyúl hozzá. Bár ezt mondta már máskor is, talán az ideg mondatta vele.

Rá is tette a másik tárcsát és elkezdte visszacsavarni a csavarokat. Már az elején aggódott kicsit, mert csak egyméteres erőkarú szerszám volt és azzal tényleg könnyű túlhúzni (mondtam, hogy fogja beljebb). Nos, ez sikerült, bele is törte a féknyeregtartó-konzolba a speciális, elég ritka csavart, amit autósboltban nem lehet kapni. Összenéztünk. Gyorsan felmentem az internetre, hogy hol van a közelben Saab, ami nem hátrány a csúcsforgalomban. Ugyanis nem csak csavar kellett, hanem a konzol is. Szerencsére csak ott derült ki, hogy nem szalonba mentünk, hanem egy Saab-bontó- és szervizbe botlottunk (mindenfelé Saab-ok álltak), ahol kaptunk egy csavart és egy bontott alkatrészt is, harminc fontért. Ott Norbi megkérdezte a szerelőt, hogy szereti-e a Saab-okat. A szerelő azt mondta, hogy a régebbieket szereti, a mostaniakat nem. Meg is beszélték, hogy a mostani autók szarok.

Mivel Norbi sietett, így kitett a város számomra ismeretlen részén, ahol buszra vadásztam. Találtam egyet, ami kb. félútig ment, utána felhívtam Susant, a landladymet, hogy ha tud, jöjjön értem. Jött. Ő mesélte, hogy a mellettem lakó, ötvenes ír faszi is Saab-rajongó, a Saab-ja volt a leggyorsabb autója. Most szégyenszemre dízel Mondeóval jár.

Tegnap ő vitt munkába reggel (visszafelé el is kapta a telepített trafi, ahogy pár hete is), és előző este lezsíroztam Edgaras barátommal, hogy vigyen haza munka után. Ennek szellemében nem is vittem kabátot, mert nincs szekrényem, máséba meg nem volt kedvem tenni. Reggel Edgaras közölte, hogy nem tud hazavinni, mert a litvánokkal elmennek egy közös kajálásra. Fasza. Utána odajött és mondta, hogy ha tudok várni, elvisz, de mondtam neki, hogy nem cseszem el a programját, így busszal mentem. Elég sokat vártam a hideg szélben. A buszt csak az előző lakásig tudtam, úgyhogy onnan még 50 percet gyalogoltam kabát, sapka, sál nélkül. Utána vettem is egy forró fürdőt.

Norbi már korábban írt egy SMS-t, hogy három körül ott van és elkezdi az autót. A másik tárcsa simán lejött és ott szar látvány fogadta, mert le volt törve a betét a tartójáról (az új szerencsére japán gyártmány). Ezért volt olyan szar hangja, amiatt mindenképpen le akartam cserélni a komplett szettet. Az utóbbi időben csikorgott akkor is, mikor nem is fékeztem. Akkor ezért..

Mivel most még nincs fékhatás a tárcsa és a betét összekopásáig, csak annyit mondott Norbi, hogy: "ÉSSZEL!" Ahogy elindultam, majdnem bele is futottam egy autóba, de szerencsére húztam egy kéziféket is, így megállt. Még mindig nem az igazi, óvatosan megyek vele. Épp ezért nem mentem vele a most talált Saab-szervizbe, mert valószínűleg onnan rendelem a görgőket. Majd valamelyik nap elmegyek oda is, legalább az autó is találkozik a barátaival.

Elkezdtem nézegetni a bringákat, hogy legközelebb hasonló helyzetben ne szopjak (buszozzon az, akinek két anyja van). Szeretnék egy normálisabbat venni, használtan 100-250 font között. Ha már ilyen jóban vagyok a fékekkel, hidraulikus tárcsaféket szeretnék. Vagy veszek sima fékeset és veszek hozzá külön hidraulikus féket és felszerelem rá. Biztosítástól, spórolástól függ, hogy jövő hónapban vagy csak májusban.

Ma megjött az új címhez tartozó digitális tachográf-kártyám, várom a jogsit is.

A hetet megint végigcsináltam:)

1 komment

Címkék: anglia külföld saab autó szívás


A bejegyzés trackback címe:

https://gergoblogja.blog.hu/api/trackback/id/tr72734302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

klarky · http://kreport.blog.hu/ 2011.03.15. 09:17:58

Ez klassz! Mondjuk nem tudom mennyire ért a cimborád az autókhoz, de én sok mindenhez hozzányúlok, ám fékkel, kormánnyal nem játszok.

A nagypolskim fékjét egyszer szedtem szét (elöl-hátul tárcsa van rajta), de kb. úgy csináltam, mintha agyműtétet végeznék, rettenetesen figyeltem.

Szóval én ezzel inkább szervizbe mennék, nem furkálnék, csavaroznék, szerelgetnék, mert ott azért erők vannak és ne adja az isten, h kritikus helyzetben egy satu féknél adja be az unalmast a dolog...
süti beállítások módosítása