A tegnapi egyik hozzászóláson nagyon berágtam, le is csesztem érte az egyik barátomat, mert a blog nem publikus az ismerőseim körében (az más, ha én adom meg), különös tekintettel arra, hogy a kisvárosok közös jellemzője a rohadék kidumálás. Utálom. Most, úgy tűnik, nem úszom meg. Szerencsére ez a barátom észrevette magát és egyből rájött, melyik volt az a rész, amelyik kivágta nálam a biztosítékot.

Nem mentünk ész nélkül a nagyvilágba. De mindegy is, ettől függetlenül ez bárkivel előfordulhat, hallottam olyat egy ismerőstől, akit szakadó esőben raktak ki a házból (egy nő az illető) és tüdőgyulladása lett utána. Aztán egy másikat kisgyerekkel rakták ki Franciaországban. Megint egy másikat szintén ki akarták rakni, de a rendőrség segítségével le tudták lakni a kauciót (itt nagyon elqrtuk, belátom, de veszélyben voltunk).

Ez utóbbi barátom, Szilárd említette azt, ami a dilemmát okozza. Ő London déli részén él és azt mondogatja napok óta nekünk, hogy hagyjam ott a pékséget és menjünk el Londonba vagy legalább a közelébe, közelebb, mint voltunk Watfordban. Ott van munka, több pénzért, angol nélkül is, a mai napig. Igaz, hogy kicsit drágább - bár ezeknél a rohadékoknál biztos nem -, de ha van mindkettőnknek munkája, ez nem számít.

Holnap munka után el is megyünk, innen 130 km kb. az út Crowborough-ba  (Londontól délre) és átbeszéljük a dolgokat. Ott leszünk szombat reggelig. Legalább alszunk egy jót, mert most éjszaka is a kocsiban aludtunk az út szélén (bár este még Balázséknál fürödtünk és ettünk). Meg is ijedtünk a nagy kopogásra és vakító fényre, egy rendőrnő ébresztett éjszaka. Kérdezte, hogy mi a baj, miért állunk itt. Én álmomból felébresztve mindent elmondtam neki. És azt mondta, ha bemegyünk a rendőrségre, akkor segítenek nekünk, adnak szállást. Egyébként este néztünk egy szállást a netről, amely azt írta, hogy egy hónap a minimum tartózkodási idő. Megnéztük, nem volt rossz ( a környék sem), de ott hat hónapot mondtak...

Viszont lutoni segítőnk, Tibor lehet, hogy tud olyan szállást szerezni számunkra (Lutonban), ahová be tudnánk ugrani pár hétre, kaució nélkül. Ugyanis én úgy nem fogom otthagyni a st. albans-i munkát, hogy nem tudom, mi van a jogsimmal és a digitális tachográfommal. Ha a kezemben lesz, onnan már tuti, hogy rendes munkám lesz Londonban. Onnantól nem félek.

És mára az egyik munkatársamnál (litván kiscsaj) kimoshatjuk a ruhánkat és meg is fürödhetünk. Igazából, ha fürödhetek, onnantól nem érdekel az autóban alvás.

Tehát kommenteket szeretnék kapni a dilemmánkra. Menjünk-e Londonba most vagy két-három hét múlva (nekem utóbbi tetszik) vagy maradjunk itt. Itt Áginak nem biztos, hogy lesz melója.. Nekem még esetleg a jogsival.

Elméletileg meg tudjuk csinálni.

Elméletileg.