Ott hagytam abba, hogy megyünk a hotelbe állásinterjúra.
Mentünk is. Annak rendje és módja szerint oda is értünk nyolc órára. A recepciós lány azt mondta, hogy a csaj, akihez mentünk, még nem érkezett meg, kb. negyed óra és jön. Meg is jött, de azt mondta, el kell mennie kb. húsz percre. Kicsit többet vártunk egy óránál és bár a névből lengyel csajra számítottunk, végül kiderült, hogy román. Azt hiszem, ez mindent el is mond. Bár próbálta adni a kedveset, de mikor az irodájába felmentünk, megjegyezte, hogy neki csak egy ember kell és az nő legyen. Mondom, még jó, hogy tegnap kettőről volt szó a telefonban. Akkor előadta, hogy ez ügynökség. De én a hotelnek küldtem az e-mailt (igaz, onnan kaptam egy e-mail címet, ahová mehetett az önéletrajz, így nem zárható ki az ügynökség, bár akkor is két emberről volt szó).
Ezen túl a csaj nem beszélt valami fényesen angolul. Az, hogy a szókincse nem az igazi, még hagyján, de a kiejtése egyenesen botrányos volt. És két éve Angliában él! Az a helyzet, hogy amennyiben egy-két hónapot eltölthetnék egy munkahelyen az angolt rendesen használva, akkor ezek szerint én is lehetnék (ilyen kis gagyi)menedzser. Egyébként meg is jegyezte a csaj, hogy jó az angolom. Még szép, mihez képest.
Mindegy, holnap felhívom a nőt, akivel tegnap(előtt) beszéltem, megkérdem tőle, hogy mi történhetett és akkor nem arról volt szó, hogy egy ember kell és nem is arról, hogy férfi nem jó...
Utána bementem ahhoz az ügynökséghez, amelyikben kicsit jobban megbízom. Azt mondta, hogy pár napon belül lesznek újabb munkái is. Mindegy, ezután minden nap bemegyek, meglátjuk, mi lesz.
Aztán délután már nem volt kedvem elmenni sehová, estig otthon maradtam. Aztán megjött a lakótársunk és elmentünk bevásárolni. Már az elején láttuk, hogy nagyon csúnya felhők közelednek (kép lejjebb). Mikor kijöttünk az ASDA nevű szupermarketből, olyan eső volt, hogy bokáig ért a víz. El is áztunk az autóig tartó húsz méteren. Utána átmentünk a Tesco-ba grillcsirkét venni. Erre azt látjuk, hogy az emberek ott állnak a Tesco előtt és tűzoltók jönnek sorban. Nem tudom, mi történt, nem kérdeztem meg.
Egy fél óra múlva beengedtek bennünket és kifelé jövet olyan eső kapott el bennünket, amilyet még nem láttam. Olyan hangos volt, hogy nem hallottuk egymás hangját, csak kiabálva. Mikor alábbhagyott, akkor mentünk az öt méterre lévő autóhoz, és így is eláztunk rögtön. De ettünk egy jót:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.