Délután elmentünk megnézni a várat, a Mátyás-templomot, a Halászbástyát, a Parlamentet, a Vajdahunyad várát.

Az egész azzal indult, hogy Ági elkezdett azon picsogni, hogy ő nem akar a városban vezetni, mert nem tud. Egy idő után megelégelve a szarakddást - és rendet téve a tyúkudvarban - megmondtam neki, hogy most beszáll a vezetőülésbe és indulunk. Meg kell ezt tanulni. De friss hír, hogy jövő héten visszaadjuk anyukámnak az Ignácot és az automata Hondával fogunk járni (erről később).

Este, miután megjöttünk, csináltunk egy kis tejszínes-mustáros csirkemájat rizzsel, amit megbolondítottunk a tegnapról megmaradt csirkemellel. Elég finom lett.

Valamit akartam még írni, de elfelejtettem. Most megyek és kiporszívózom a szobánkat.

Teszek be pár képet a lakás azon részeiről, amik tetszenek, pl. a forgó közepű asztal (a fürdő a tegnapi takarításom után van fényképezve). Ez egy kétszáz négyzetméteres ház és három szintes és elég szuper villák állnak itt az utcában.

És a végére, majd' elfelejtettem: Köszönjük az igazán szívbe markoló-, demokrációt féltő beszédet, Ildikó!

De segítek, mert akkora poén!

Idézem, hadd ne tegyem már be (de itt a linkje, a kommentek is jók):

"Azt kell mondanunk, hogy mindvégig, de különösen az utolsó egy esztendőben rendkívüli teljesítménnyel és hősiességgel tartották életben a baloldalt. Viselték és értették a válságkezelés terheit, noha általában nem gazdag emberek. Nem fordultak el, bíztak a párt megújulásában akkor is, amikor nem tudtuk megvédeni magunkat a haszonlesőktől. Beleroppanhattunk volna külön-külön bármelyik nehézségbe, ha ők nem bíznak a baloldalban. De bíztak."

:))