Ma ahogy felkeltünk és megreggeliztünk, elmentünk Levente feleségének autójáért is (erről az autóról is írok majd, főleg a váltóról), majd boltba és csináltunk Janival (Levente kínai feleségének fia) egy kis kaját. Mikor hazaértünk, Ági és Jani nekilátott a kajának (elég jó lett), én pedig a fürdőszoba, lépcső felmosásának, kád-mosdó-WC kitakarításának (teszek is be képet, ha később). Utána ettünk, később pedig az autót is megmostam, bár csak poros volt (utálom, ha piszkos, inkább járnék egy tiszta szarral, mint egy piszkos luxusautóval).

Itt meg is állnék egy pillanatra. Nem elég, hogy lebaszott a főnök és Levente is, hogy miért csinálok egyáltalán házimunkát, Ági ma szóvá tette, hogy a WC-nek csak a belsejét takarítottam ki, a külső részét nem. Az a helyzet, hogy el van egy kicsit kényelmesedve. Tudom én, hogy működik ez és nagyon sok nő a fél karját odaadná azért, hogy a barátja/férje segítsen neki valamit egyáltalán.

Én nem csak segítek, hanem még szívesen is csinálom, hiába, egyedül éltem évekig és igénylem is a rendet magam körül. Többek között reggel nem ő, hanem én vasaltam ki Levente nadrágját és ingjét. Mivel neki előttem nem volt komolyan vehető barátja és ebből lesz még probléma a későbbiekben, ahogy abból is, hogy ebbe a helyzetbe beleszokott. Kíváncsi vagyok, hogy az élet e kihívását hogyan fogjuk megoldani. Tudom én, ahogy fentebb említettem, édes kihívás/teher lenne ez sok nőnek. Hát nekem nem az már most sem. Aki ismer, az tudja, nem vagyok egy megalkuvó és baromira rendet tartok a tyúkudvarban, nincs indokolatlan magyarázás (ezzel mindent elmondtam). De bármennyire is ismerem a helyzet gyökerét, okát, akkor sem értem, hogy hogy jut valaki oda nő létére, hogy a barátjának beszóljon ilyet vagy pl. mikor elmosogatok egy halom cuccot és otthagyom a nagy lábast vagy tepsit, akkor is magyaráz, ahelyett, hogy örülne, hogy az segít neki, ráadásul szívesen..

Egy szó mint száz, egyébként kurvára jól érzem magam Pesten, nem is tudom, mi lesz Dubai-ban.