Ma olvastam egy nagyon jó cikket (a végén is be fogom linkelni), ami elgondolkodtatott picit.

De először is, szeretnék gratulálni annak a bő húsz százalékot kitevő választónak, aki a most elbukott pártra, az MSZP-re (neveket nem akartam írni, de így egyszerűbb) adta voksát. Ők azok a tipikus, amúgy is meggyőzhetetlen, a szocializmusban szocializálódott réteg, akinek minden mindegy. Sokáig azt hittem, hogy egy nyugdíjasnak az a legnagyobb szívás, ha az unokái szívnak (majd). De nem ezek azok, ők nem rájuk szavaztak. Azok a nagyon jómódú nyugdíjasok, akiket csak saját maguk érdekel. Csak kicsit nyugtat meg a tény, hogy a bukott párt szavazóbázisa a ciklus végére csökkenni fog. Ilyen az élet: egyszer vége van, semmi sem tart örökké.

Külön szeretnék gratulálni azoknak, akik bár még nem feltétlenül nyugdíjas korúak (akár harmincasok), de mivel annyira el vannak ájulva az előző rendszer eredményeitől, hogy azóta is azt éltetik, elég súlyos anakronizmusba taszítva önmagukat. Feltűnően sokan vannak. Az már nem számít, hogy a rendszer nem tartotta fenn önmagát és azt a csodálatos korszakot még az unokáink is (de gyerekeink biztosan) fizetni fogják. Megérte?

Az új rendszer nem feltétlenül rossz, attól, hogy itt rosszul volt alkalmazva. Nagyon  egyetértek ezzel a cikkel, hogy most történt meg a rendszerváltás. De erre kellett húsz évet várni? Az előző rendszer pártját még háromszor kormányra segítettük egy úgynevezett rendszerváltás után??? És még ezek után is van húsz százaléknyi idióta?

Mondom ezt úgy, hogy nem a győztes pártra szavaztam. Igazából nagy bajom nincs vele, bár a bajomat elhanyagolhatónak sem mondanám. Amit a bukott párttal  együtt tettek a Sláger- és Danubius rádió megszüntetéséért (félreértés ne essék, nem hiányoznak, elég sokat tettek ezek az adók a zenei ízlés lealacsonyodásáért, engem csak a módszer zavar), valamint az, hogy az ügynöktörvényt együtt szavazták le, nem tette szimpatikussá a most győztest sem. Valamint az egyház seggnyalása sem.

Mégis azt gondolom - hallgatva a nemzetközi sajtótájékoztatót és ahogy az egyik hozzászóló írja Török Gábor blogján-, hogy végre egy rendes államférfija van Magyarországnak (nem gondoltam volna, hogy ezt nagybetűvel fogom írni). Lehet, hogy azért gondolom ezt, mert elég nagy a kontraszt az előzmények ismeretében, mégiscsak nem teljesen megemészthető számomra, mikor a miniszterelnök azt mondja, hogy "El lehet menni!". Ez fáj nekem legjobban az utolsó két ciklusból (főleg a szövegkörnyezetet is figyelembe véve), ami elhomályosítja az összes dilettáns döntésüket, amivel gyakorlatilag nem is akartak mindig rosszat, csak egyszerűen nem értettek ahhoz, ami a dolguk lett volna.

Tegnap azt írtam, hogy a csodavárás teljesen alaptalan. Ma sem gondolom teljesen másképp. De talán látom az esélyt arra, hogy jól fogják csinálni a dolgokat. Muszáj lesz. nekik. Ugyanis ha nem így lesz, akkor tálcán kínálják fel a hatalmat másoknak. Van is erre két új jelentkező. Akárhogy is lesz, úgy érzem, hogy jelen állapotban nincs jobb kezekben az ország. Ha mégsem lesz így, addig az újak legalább a politizálásba beletanulva fogják őket lesöpörni a színről. Akkor senki nem fogja megsiratni őket. De addig meg lehet mutatni, hogy Ki a faszagyerek?

Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nyertest a vesztessel nem lehet összehasonlítani. Ahogy fentebb említettem, a rendszerváltás óta eltelt húsz év, volt öt kormány hatalmon, és hát ebből hármat a jelenlegi vesztes párt adott. (Köszönhetően az akkor még nagy számban megtalálható idiótáknak, magamat is beleértve, 2002-ben én is rájuk szavaztam, igaz, azért, mert anyukám vér-fideszes lévén akarta elvenni az önálló döntést tőlem). Mindenki le is hagyott a régióban bennünket, de legalábbis a hátrányukat durván csökkentették. Aki tegnap nem rájuk szavazott, az már nem cselekedett hiába, akárkit is tartott  megfelelő választásnak.

Engem már ezek nem fognak itthon tartani, én csak az itthon maradók segítése miatt mentem el szavazni.

Viszont nagyon bírom azokat a károgókat, akik szinte jövőbe látó módon tudják előre, hogy ezek is szarok lesznek. Mintha nem is szeretnék, hogy jobbra forduljon az ország sorsa. Egyelőre kötelességünk bizalmat szavazni a nyertesnek. Mondom úgy, hogy nem rájuk szavaztam.

Azt majdnem elfelejtettem, hogy baromira örülök annak, hogy az SZDSZ-től is megszabadultunk (bár az LMP-t az utódnak tekintik sokan). Valamint az MDF-ért sem hullajtottam sok könnyet (konkrétan egyet sem), akik simán bejutottak volna, ha nem kavarja a szart Ibolya, főleg az utolsó pár hónapban, rengeteg szép pillanatot okozva nekem, amit nem tudok eléggé megköszönni:)

Ezt a húsz százaléknak küldöm, azért nem tettem be már múlt héten, mert a FIDESZ-ről is van benne szó:

Linkek:

Helló, ez volt a rendszerváltozás!

Milyen lesz az új felállás?