Gergő blogol

Az egész úgy kezdődött, hogy felmerült az igény(em) arra, hogy a csiniketrecemet tovább fejlesszem egy olyan probléma mentén, ami korábban nem létezett.

Előzmény: Igazából azért cseréltem le a ketrec belsejét - az esztétikai igény mellett -, mert nem vált be az USB-lap. Amikor a rágófát összetrancsírozzák, forgács lesz belőle, amibe - ha nem sietek eltakarítani - akkor könnyen belepisilnek, mivel azt hiszik - jogosan -, hogy forgácsban vannak. Az USB ezt nem tolerálta, magába szívta az anyagot, ami nem jó szag- és higiénia szempontjából sem. Ezért lett a felület három rétegben lakkozott (minőségi lakkal) fa. A probléma nagy része így meg lett oldva, mert szag híján a csini sokkal ritkábban végzi dolgát a polcokon. De néha végzi. És az anyag bemegy a kis résbe, ami az élvédő és a polc között található, sőt, végig is folyik rajta, belül.

Igazából szaga nem volt, de gondoltam, hogy hosszú távon probléma lesz ebből, mert bármilyen jó is a lakk, a pisi elég agresszív vegyület, fel fogja marni a lakkot. Elmentem hát a boltba, vettem átlátszó szilikon tömítő ragasztót, hogy az illesztések mentén legyen szép tömítés. De gondoltam, ha már csinálom, akkor rendesen, leszerelem az élvédőket és lefertőtlenítek, megtisztítok mindent alatta. A felső szinten nem volt probléma, gondoltam, ott fogok kísérletezni, amíg meg nem jön Máté ötre.

Annyira siettem, hogy kiborítottam a csinik nagyon finom homokját, ami szétterült a gyapjúszőnyegen. Nem akartam porszívóval feltakarítani, mert annyira finom a por, hogy nagy eséllyel a porszívó fogja szétnyomni a levegőben, amit meg sem kockáztattam. Ekkor kezdődött a nagy, nehéz szőnyeg kivonszolása, kirázása. Felmosás. Ekkor már telefonáltam Mátééknak, hogy fél órát csúsztassunk a programon. Végül sikerült fél ötre elkészülni a takarítással, mire Máté megjött.

Miután elment Máté, elkezdtem leszerelni az egyik polcot, de nem vettem ki, hanem a ketrec belsejébe nyúlkálva szedtem szét és takarítottam azt, térdelve. Olyan szag fogadott, mikor leszereltem, ami egy sertéstelepen sem általános. Összesen egy guriga vécépapír és sok Domestos, valamint Domestos törlőkendő fogyott. Ez még semmi, de az anyagot benyomni pontosan a hosszú pisztollyal/kinyomóval, ami nem fér a ketrecbe, az volt az igazi szívás. Mikor ezt megoldottam, a legalsó  polcot már kiszereltem a könnyebb hozzáférés érdekében. A szag nem változott. De már könnyebben ment.

Kilenc után lettem kész, de elég rendesen elfáradtam a sok térdelésben. Viszont legalább meg van oldva a probléma. Sajnos máshogy nem lehet megoldani, hogy ilyen állatok ilyen szép ketrecben éljenek, amiben a lábuk alatt nem rács van, hanem minőségi fa, ami ki is néz valahogy.

Mátéra visszatérve: mondtam anyukájának, hogy tanulják meg a személyes névmásokat és a létigét, mert ahhoz nem kellek és utána jöjjenek.