Nincs káros szenvedélyem, soha nem cigiztem,  nem ittam, nem kávéztam, nem drogoztam. Illetve mégis van, az én szenvedélyem a csokoládé és úgy általában az édességek.

Viszonylag hamar elhagytam a kommersz, rossz minőségű, kakaóvajat nagy mennyiségben tartalmazó szar vackokat. Egyetlen olyan édesség van, amit a nyolcvanas évek közepe óta a mai napig rendszeresen fogyasztok, az a Vaníliás Karika (eredeti recepttel, újabban Mini kivitelben), bár mintha régen jobb lett volna. Egy időben ráálltam a Milka csokira, abból is főleg a marcipánosra. Ebből 2005-ben négyszáz (400!) darabot plusz egyéb mást ettem meg. Azóta nem nagyon izgat a Milka, amit már újabban nem is tartok valami minőségi terméknek. Ez a négyszáz darab bebizonyította számomra, hogy tényleg van a csokievés és a lelki állapot között összefüggés, mert ekkor szakítottam egy barátnőmmel, ami nagyon megviselt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak amiatt ettem ennyit, előtte és utána is sokat ettem.

Aminek nem tudok ellenállni, az a Szamos Marcipán, ezt nagy mennyiségben fogyasztom.  Gyerekkoromban sok német marcipánt ettem (konkrétan Zentist) és ezek alapján meg lehet állapítani, hogy a Szamos egy igazán minőségi, prémium termék. Nem csak az ára miatt az, de nem véletlen, hogy pl. egy 40 g-os Szamos marcipán drágább (300 Ft),   mint a 175 g-os Zentis (270 Ft körül). Az ízek között óriási különbség van, a Zentisben nagyon sok a cukor. Az ára miatt városomban szinte csak én fogyasztom, mikor megvettem a készletet és elfogyott, azt mondták, hogy nem rendelnek, mert nem viszik. Szerencsére át tudtunk lendülni ezen:)

Amit imádok még, az a Toblerone, ami fehérben és tejcsokiban is jöhet - az étcsokisra nem vállalkozom. Az utóbbi pár évben, amire nagyon rászoktam, az a Lindt. Ebből is főleg a Lindt Cresta Classic, a Lindt Waffel és a Lindt Excellence Walnut. Sajnos, mivel nem Pesten lakom, így elég ritkán tudok venni, a Cresta Classicot is utoljára Svájcban ettem  2008-ban - ahol egyébként 270 Ft-nyi frankba kerül, nálunk 545 és 620 körül van egy tábla. Csokival való ellátottságomat nagymértékben javította, hogy tavaly nyílt a közeli (25km) városban egy új bevásárlóközpont, ahol legalább a Waffelt meg tudom venni (igaz, elég ritkán van). Mellette a Tescóban pedig a Walnutot.

Bár ezek nem olcsók - bár tudom, hogy sokkal drágább édességek is vannak még -, nem is drágák. Valószínűleg a magasabb kakaószárazanyag-tartalom miatt sokkal kevesebb fogy belőle, sokkal könnyebben kielégíti a csokoládé iránti vágyat, mint egy olcsóbb csoki. Ezt akkor vettem észre, mikor még Milkát ettem és kaptam ajándékba egy 300 grammos Lindt csokit, akkor sem foglalkoztam az árával, mivel nem én vettem.

De a csúcs, amit eddig csak négyszer ettem (igaz, ez is kb. 10-12 ezer Ft), az a Szamos kézi gyártású, alkoholos töltött csokoládé- és marcipándesszerteket tartalmazó bonbonja, a Bacchus és az Ambrózia.

Természetesen imádom a házi készítésű finomságokat is, de soknak nem tudom a nevét. Talán csak egynek, a reszelt túrósnak:)

A Lindt csokikról és a csúcs-Szamosokról teszek is fel képeket: