A mai napom elég zúzós volt így, hogy éjjel egy után feküdtem le és hatkor keltem, mert egyik barátom gyerekére kellett vigyáznom. De jó volt, mert egy tünemény. Ezért most eltekintek a hosszabb posztolástól. Pedig már kettő is a fejemben van. Át kell állnom a korábban fekvésre-kelésre.
Ezt ma reggel írta Máté anyukája az iWiW-en, mert mondtam neki, hogy kérdezzen a tegnap emlegetett tanártól, mit is kellene tudni angolból:
"Reggel sikerült beszélnem a xxxxxxxxx-val, hát nem sok eredménnyel. Azt mondja, azt kell tudnia, ami a könyvben és a füzetben van. És persze ami az igazi problémát jelenti, hogy nem figyel az órán. Konkrét dolgokat nem említett, az volt az érzésem, hogy vagy nem érdekli, vagy valóban nincs a helyzet magaslatán. Tulajdonképpen semmit nem tudtam meg."
Nem is kommentálom..
Viszont eszembe jutott valami, amit tegnap nem írtam meg. Tegnap a boltban találkoztam gyerekekkel az iskolából, ahol tanítottam és érdekes dolgokat meséltek. Azzal kezdték, hogy miért nem megyek vissza, mert az olyan jó lenne (nem jó ezt hallani). Kérdeztem őket, hogy milyenek az új tanárok és hát elég meredek volt, amit hallottam. Az egyik új tanár nevelőintézetből jött és a földön is rugdosta (?) már a gyerekeket. Elég jól el tudom dönteni, hogy hazudik-e egy gyerek vagy sem - ennek ellenére persze tévedhetek, de most igazán nem volt okuk hazudni.
Ezt sem kommentálom inkább.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.