Egy órája ment haza Máté.
Ma is megcsináltattam vele egy feladatlapot matekból, az összeadást, kivonást, szorzást hibátlanul csinálta meg, de megint gond volt a legegyszerűbb feladattal, ahol folytatni kell a számokat növekvő vagy csökkenő sorrendben. Ezt fogjuk gyakorolni. De végül az iskolai (idióta) pontozási szisztéma szerint is megcsinálta a 14 pontot a 20-ból, ami ahhoz képest nagyon jó eredmény, hogy picit még mindig figyelmetlen és egy hónapja még 50 %-ot sem tudott teljesíteni. Valamint azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy délután ötre jött és nem várhatjuk el egy tíz éves gyerektől, hogy kora reggeltől estig topon legyen.
Ma vagy tegnap mesélte Máté anyukája, hogy a tanár tudja, hogy a gyerek képes a feladat megoldására. Ez jó, akkor miért nem segít neki, hogy tényleg így legyen? Máté anyukája ápolónő nyolcvanezerért (!!), a tanár ezért a munkájért ennek az összegnek másfélszeresét viszi haza. Mellesleg Máté anyukája vette fel azt a beteget, aki a napokban túszul ejtett egy beteget Kiskunhalason. Nyolcvanezerért. Röhej.
Félreértés ne essék, mindkét összeg szánalmasan kevés.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.