Gergő blogol

Még tegnap. De akkor annyira belemelegedtem a posztolásba, hogy ez ki is maradt.

Persze, pont fürödtem a hívás idején:)

Előzmény: Egy barátom említette ezt az öregek otthonát, ahol szerinte biztosan van üres hely, apukája is ott dolgozik. Gondoltam, írok nekik egy mailt. Írtam, de nem válaszoltak. Utólag belegondoltam, hogy a levelet nem úgy írtam, ahogy kell, van ennek hivatalos formulája, amit már elfelejtettem. Már tudom, mivel péntek óta járok angolozni, mert nagyon megkopott a tudásom. Régen nagyon jól ment, nagyon beszédkész voltam (van ilyen szó?). Már nem annyira, de első beszélgetéshez képest nem voltam rossz (meg ahhoz képest, hogy a nyelvtant még nem vettük át újra).

Szóval már rég letettem erről, mikor hívtak, csak fürödtem. Írtam gyorsan egy mailt, hogy ne haragudjanak. Ha nem hívnak keddig, akkor én fogok telefonálni.

Ezért nem megyek a Hivatalba: számításaim szerint Angliában a minimálbérből  egy munkával és túlóra nélkül is úgy tudok félretenni százezret, hogy ugyanúgy élek, mint itthon - pl. minőségi élelmiszereket fogyasztva - és százezres albérletben lakom (ennyiért már bútorozott lakás van, nem lepukkant helyen).

Az egészben az a bökkenő, hogy Dubai-ra várok (ott a százezernek többszörösét tudnám félretenni, és százszor jobb hely is). De nem akarok két szék közül a pad alá esni. Meg eleget hallgatom a családtagjaim hülyéitől, hogy minek hagytam ott az iskolát.

És nem is vagyok hitegetős. Már volt, hogy megszívtam ezt (vártam másra), de már látom, máshogy nem megy.

Amilyen szerencsém van, a végén gyorsan kimegyek Angliába és nem sokkal utána mehetek Dubai-ba. Akkor mit mondok Angliában? Ehhez még nem növesztettem elég vastag réteget az arcomra. De kellene.

Maga a munka nem lehet vész, mert ott egy öregek otthonában emelőgép is van az öregekhez, úgyhogy még gyengébb lány is mehet oda.

Majd csak megpattanunk már ebből a koszfészekből..