A visszaútnál megkértem Tibit, hogy jöjjön el értem a Premier Outlet Centerig, hogy ne kelljen az óriási mennyiségű kajával buszozni Győrig. 30 fontot kért. Legalább bementem oda is és vettem egy új övet, egy inget és egy nadrágot, outlet-áron 24 ezer volt. Sajnos egy inget otthagytam, mert az nem outlet-áron volt és akkor már elvből az üzletben veszem meg. Újabban már ezt az üzletet is elérte, hogy sok cuccnál a sima árat megemeli, hogy kedvezőnek tűnjön az akciós. Nem jött be. Viszont a kártyámmal nem tudtam fizetni, mert állítólag fedezetlen. Tibiék lakásából gyorsan felhívtam a bankot és megkérdeztem, mi történt. Valami rendszerhiba miatt kétszer vett le egy összeget a bank. Azóta visszakaptam. Így anyukámtól kértem kölcsön.
Az út meghatározó momentuma volt, hogy Tibor mesélt egy igen durva történetet. Három éve csinált egy nagy marhaságot. Aláírt egy kollégájának egy papírt, hogy kezességet vállal a tartozására, ami 15 millió Ft volt. A kolléga szépen hülyére vette Tibit, aki amikor megtudta, hogy baj van, már bőven 25 milla felett volt a tartozás. Végül elárverezték a családi házukat 26 millióért és csak azért annyiért és mondjuk nem a feléért-harmadáért, mert Tibor közbelépett. Egy forintot nem láttak belőle. Teljesen nem lettek kisemmizve, mert van Csopakon egy nyaralójuk és Győrben is van egy kis lakásuk, de ez elég durva. Mondtam is neki, hogy nem tudom, hogy szereti-e a feleségét, de adjon hálát a "kutyaúristennek", hogy nem lépett le a baj után. Én nem is tudok olyan nőről a világegyetemben, aki nem lépett volna le, és most saját magam arcul csapásaként még igazat is adnék a nőnek. Ez mellesleg egybe esett a válsággal, aminek következményeként Tibor elvesztette az Audinál betöltött logisztikai vezetői állását (a logisztikát visszavette az Audi). Most építkeznek. Hát ezért van kinn ötven felett Angliában. Nem semmi. Kibaszott nagy respekt Tibi feleségének, hogy kitartott.
Aztán megérkeztünk. Kitaláltam, hogy Birmingham felé beugrom Tewkesburybe és megveszem a Saab-ba a hangszórókat. De nem találtam meg. Nem bántam, vagy 200 mérföldet kerültem (nem tudom hogy), de életem egyik legszebb útján autóztam egy Saab-bal. Még egy száz év körüli veteránautót is láttam útközben, hihetetlen jó volt.
Aztán délután megérkeztem Birminghambe. És szoptam. Ugyanis kulcs híján nem tudtam a lakásba bemenni. Felhívtam Edgarast, aki azt mondta, hogy Bierut, akinél lakom, most Litvániában van, mert az anyukája beteg. Vártam pár órát, közben Péter kollégám megnézte a szabadságokat és kiderült, hogy május 17-e előtt nem is jön. Fasza. Így elmentem Péterhez és legalább megfürödtem náluk. 14 km-re lakik, ezt 70 perc alatt tettem meg a csúcsban. Mellesleg a Saab beteg kereke, ami kitartott és nem engedett le a szűk két heti állásban, addigra teljesen leengedett. Úgyhogy hullafáradtan még kipakoltam a csomagtartót és kereket is cseréltem. Azért este kitaláltam, hogy elmegyek a lakáshoz, hátha van otthon valaki. Indulásom után pár perccel hívott is a férj, hogy otthon van, mehetek. Megfordultam, összepakoltam a cuccaimat és este tízre ott is voltam. Bezuhantam az ágyba és aludtam.
Hogy micsoda szopások történtek azóta, azt is elmesélem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.