Előtte elmesélem a múlt csütörtöki szopás-sorozatomat. Akkor nem nevettem. Reggel csomó kis munkát kaptam Kulbanttól és azokat csináltam. Állandóan felhívtam Kulbant figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy a munka mennyisége már szemre sincs meg, amit a számolás is megerősített. És ez volt szinte minden alkalommal. Persze ő kurva könnyedén veszi ezeket, azt mondta, hagyjam annyiban, csináljam a következőt. Simán átállítottam a gépet, ez már annyira megy, hogy előbb találom el a helyes beállítást, mint ahogy kijön az első példány a gépből.
Aztán van ez a "1st off" intézménye, ami azt jelenti, hogy az első hibátlannak gondolt példányt elviszem a munka jegyzőkönyvével és a "1st off" kísérőpapírjával együtt Kulbanthoz, amit ő kitölt, aláír, majd megyek a minőség ellenőrző kollégához, és ő is megnézi, teszteli, aláírja. Hát mindenki elkúrta, mert utána jöttek rá, hogy bizonyos munkák csak akkor jók, ha különleges mintájú bevágások vannak rajta. Hiába mondtam Kulbantnak, hogy én simán megcsinálom utólag is, károsodás nélkül. Aztán megmutattam neki, megörült, hogy mekkora királyság. Luke-ra bízta, aki bár öt éve ott van, én tanítottam meg arra, hogy csinálja szépen. Páran cseszegették is ezzel rendesen. Egyébként ennél az esetnél még az egyik litván nő is odament Kulbanthoz megvédeni (ezt Kuli mesélte utána), hogy le ne basszon emiatt, mert nekem még tanulni kell. De nem is volt erről szó egyáltalán.
Utána Kate, aki sokszor nem segít nekem - pedig ő a közvetlen főnököm - mondta, hogy a munkák mennyisége kevés, így csináljak többet. El is kezdtem a gépet átállítani, mikor rájöttünk, hogy ahhoz nyomtatni kell, de a nyomtatót átállítani egy pici munkához (illetve sok pici munkához) elég körülményes.
Elhívtam Kulbantot az értekezletről és elmondtam neki, hogy én szóltam anno, hogy valaki rosszul pakolta a dolgokat. Ő nyugtatgatott, hogy ez nem az én hibám és kérdezte, hogy ugye megyek holnap dolgozni.
Na, mindegy, az utána következő napok jól teltek. De tegnap nagyon röhögtem. Találtam vagy 250 db olyan alapanyagot, amit nem szívesen használtam volna fel, mert hibásak voltak. Kérdeztem Kulit, hogy mi legyen velük. Azt mondta halkan (egy másik főnök is ott volt), hogy tegyem vissza a ládába a délutános műszaknak. Én úgy elkezdtem röhögni. De ő is, ahogy távolodott, még a gépek között meg-megállt ő is röhögve, visszanézve. Utána, mikor a szünetemet kértem, utánam is szólt, hogy ezt el ne mondjam senkinek. Megnyugtattam. Mondtam neki, hogy rosszak vagyunk, ő is így gondolta.
Más: Valamelyik nap vettem anyukámnak egy elég jó fényképezőgépet (7X-es zoomos, HD-videós, 14 MPixeles, alumínium-házas, csajos színű), biztos nagyon fog neki tetszeni, mert nekem is annyira tetszik, hogy majd ha lesz pénzem, magamnak is veszek egyet. Vettem hozzá tokot és memóriakártyát is. Örülök, hogy végre nem csak hozok otthonról, hanem viszek is valamit. Ezt a sok segítséget még sokáig törlesztem majd.
A Saab fogyasztása - gondolom, a jó idő miatt - visszaesett kerek 11 literre, meg is lepődtem, pedig jobban hajtom. Majdnem két hét kitartó munkával sikerült csak tegnapra felvinni 11.1 literre. Legalább az autó egyen, ha én nem is. Múlt héten volt olyan négy nap, hogy le se merem írni, mennyit ettem. Megpróbálom magamat megerőszakolni, mert nem kéne legyengülni. De jövő héten már ehetek jókat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.