(Ezt 24-én írtam reggel. Azóta történtek változások, de azért beteszem.)

Úgy néz ki, eldöntöttük, mi fog történni. Biztosan sokaknak nem fog tetszeni, de az a helyzet, hogy leginkább nekem nem tetszik. Úgy néz ki, visszamegyünk. Kifejtem.

Őrületes a pechszériánk. Az utolsó lökést az jelentette, hogy Szilárd, aki megígérte, hogy segít, valamiért nem elérhető szerda este óta. Ez azért rossz, mert nem tudunk egy normálisat pihenni. És ruhát mosni (amit a kiscsajnál pont azért nem mostunk ki, mert úgyis megyünk Szilárdhoz). Délelőtt kicsörgött a telefonja és bár nem vette fel, már mindegy is. Tegnap nem fürödtünk (stb.), ma nem tudom, mi lesz. Én egy közepeset aludtam, és ez már nagy szó.

Az a helyzet, hogy így nem tudok (nem is vennék jó néven) bemenni a munkahelyre, holnap pláne. Ma szabadnapos vagyok, holnap durva nap lenne ott. Már tegnap azt éreztem, hogy elájulok munka közben. Ezt így nem lehet, sokáig nem.

A probléma valódi oka – mondanom sem kell – a szállás. Ugyanis St. Albans-ben nem sok van. Ami van, kiadják szinte egyből. Tegnap este megnéztünk kettőt – csomó SMS jött vissza azzal a válasszal, hogy már kiadták – és az egyikben egy maffiózó kinézetű (meg nem mondom, honnan származik) fickó akart ránk sózni egy kis lyukat 450 fontért havonta (a hirdetésben 85-100 font között szerepelt) és még takaró sem volt, így ez felejtős. Így is tele a kocsi, nem veszünk már felesleges szarokat.

Megnéztünk egy másikat is, ahol csak St. Albans-re koncentráltunk, az árat el is felejtettük megnézni. Ez a város szélén volt, egy gyönyörű, teljesen új villa, ami csak mára lesz kész (bár nem úgy tűnt a készültségi fokot látva). Az árat először nem is értettem (700 font), utána néztük meg jobban a hirdetést, ott 500 fontot írt (bár azt hiszem, csak egy személyre).

Probléma még, hogy a dupla szobák kilencven százalékában nem szívesen látnak párt ( a hirdetések alapján legalábbis).

Tehát a probléma a szállás. Véleményem szerint hiba lenne St. Albans-ben maradni. Munkával vagy anélkül, teljesen mindegy. Onnan nehéz lesz a költözés, főleg, hogy egy csomó pénztől megszabadulunk kaució címén és egyáltalán nem biztos, hogy visszakapjuk. És annyira azért nem keresnék jól, hogy ezeket simán kitermeljem. És nem a türelmetlenség szól belőlem, de ezek a tények.

Utolsó esély a tesóm Birmingham-ben, aki megpróbál annyit segíteni, hogy az ismerősei által egy-két napon belül megpróbál szerezni egy beugrós szállást és akkor ki tudom várni azt az egy-két-, maximum három hetet, amíg meg nem érkezik a jogsim. Onnantól – úgy gondolom – lesz munkám, akárhol.

U. i.: Ha valakinek van praktikus információja a hazaúttal kapcsolatban, az kérem, ne tartsa magában. Bármi, hol érdemes, hol nem érdemes, hogy olcsóbb, hogy gyorsabb, mire figyeljünk, stb.