Gergő blogol

El is felejtettem a tegnapi eseményeket elmesélni. A csajom vezetni tanul, így elmentünk gyakorolni.

Előzmények:

Mivel nemsokára lelépünk ebből a putri országból (már nincs egy hónap), így célszerű lenne még itt megszerezni a jogsiját. Ez amúgy nem egy gyors folyamat, ha az ember úgy csinálja, ahogy kell: először az elmélet, utána a gyakorlat. Ez esetünkben nem tud megvalósulni az idő rövidsége miatt. Bár a vezetést én pl. két hét alatt letudtam. Mivel tavaly megcsináltam a C- (nagyteherautó) és E- (nehézpótkocsi=kamion) jogsit is, ahol a cégtulaj oktatott, így meg tudtuk beszélni, hogy az elmélet tanulása közben már vezethessen is. A cégtulaj egyébként megérne egy külön posztot, mert nagyon vicces fazon, konkrétan szétröhögtem magam vezetés közben:)

Ezért elhatároztuk, hogy elmegyünk gyakorolni, már hónapok óta nem vezetett. Kiválasztottam egy utat, ahol a madár sem jár, mert egy tanüzemhez vezet. Jó havas-jeges, ideális vezetni tanulni.

Elég sok gond volt a kuplung holtpontjának meghatározásával, de végülis nem volt rossz. Este már elmentünk a szomszédos kis faluba is. De ne szaladjunk ennyire előre.

Összesen két helyen akadtunk el. Először a határban, a földek között sikerült, mert megfordulni nem tudtunk, egy autónyi szélességben volt csak eltakarítva a hó. Aztán később ott sem, ott muszáj volt megfordulni. Ilyenkor az ember viszonylag könnyen elfelejti, hogy milyen sok hó is esett mostanában, amikor minden fehér és az ég is  pont olyan színű, szinte semmit nem látni. Nem lett volna gond, ha viszünk hólapátot, de nem vittünk. Szerencsére jött Sanyi barátom is velünk, nagy nehezen kiszabadítottuk az autót és visszatolattam kb. egy km-t.

A második eset előtt kitaláltam, hogy az ellenkormányzással is meg kellene ismerkedni. Egyszercsak behúztam a kéziféket és  a csajom először jó irányba is kormányzott, csak kicsit, de rögtön utána, az árok felé. Nem lett volna gond szintén, ha nem ér térdig a hó. Beleálltunk úgy, hogy a lökhárító alá is került, de felfeküdt az egész autó, az ajtót alig tudtam kinyitni. Próbáltam kiásni, de nem sok sikerrel.

Egyszer jött arra egy összkerekes autó, de nem volt kötele. Mondtam neki, nem baj, majd kiássuk, a dakaron is ezt csinálják, csak homokban. Végül úgy sikerült kikerülni onnan, hogy arra jött egy ismerősöm. Persze, az ő autója sem tudta kihúzni. Viszont jött megint egy ember, ő és Sanyi tolta, a másik ismerős pedig az autójával húzta. Ja, az egyik kerék alá pokrócot is tettünk trepni gyanánt.

Készültek képek is, mikor már nagyon röhögtünk. Igaz, az már nem látszik, hogy mennyire benn volt az autó, mert az út felőli oldalt ekkorra már kiástam. Egy autómosó kefével :))

Az első képen látszik, hogy mennyire nem láttunk semmit ott, ahol nem voltak fák a távolban. A talaj és az ég egybeolvad (az autó tetejénél).