Ma megint elhozták Mátét. Picit csalódott vagyok, mert egyesre írta a dolgozatát, mert figyelmetlen.
A saját kudarcomként élem ezt meg. Egyedül az nyugtat, hogy nem sokat volt még nálam, a téli szünet is szinte teljesen kimaradt. És ahogy említettem korábban, óriási eredmény az is már, hogy szeret hozzám járni, és ahogy látom, már nem utálja a matekot. Óriási eredmény, de nyilván a szülőnek nem elég (nem panaszkodtak, csak gondolom, az ő szemükben ez nem lehet az).
Tudom, hol a hiba, picit határozottabban kell kérnem tőle a maradékok külön regisztrálását a papír szélén. Teljesen jól tudja az anyagot (már a szöveges feladatokat is), de a maradék valahol mindig elmarad. Ezen segíteni fogunk.
Az a probléma, hogy az iskolában vele történtekre nem vagyok hatással. Kár, hogy nem én vagyok vele ott is. Nagyon kevés önbizalma van. Igazából csak sok türelem és egy kis tanári intuíció kell hozzá.
Simán lehet a gyerekből négyest is kihozni. Ha lett volna még egy hónap, akkor a bukást meg lehetett volna akadályozni. Nem hiszem el, hogy nem lehetne feleltetni a táblánál egy jobb jegy érdekében. Nehogy már így süllyedjen egy az átlagnál bár lassabb, picit figyelmetlenebb, de nem hülye gyerek az oktatás pöcegödrében.
Engem ez az egyes még határozottabbá és eltökéltebbé tett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.