Gergő blogol

Nagyon sokat nevettem a kollégáimmal a héten. Van, akivel összenézünk és már nevetünk. Például Ziad kolléga, aki épp akkor érkezett meg autóval, amikor az autóban töltöttem a szünetemet. Az új Ford Mondeóval jött, ami elég nagy. Nagyon szarul parkolt le (és nagyon lassan). A másik oldalon tudott csak kiszállni. Az utána jövő lengyel srác már a parkoláskor mutogatott, hogy király a művelet (ahogy bementem, meg is kérdezte, hogy mit szólok ehhez a brilliáns sofőrhöz). Röhögtem. Igazából csak a kiszálláskor láttam meg Ziad-ot, gyorsan meg is kérdeztem, hogy ezt hogy gondolta, de mondta, hogy hat éve nem vezetett és csak bérli az autót, gyakorolni. Ehhez pont nem egy ilyen nagy és átláthatatlan autó kellett volna. Azóta "driver"-nek hívom.

Vagy valamelyik nap nekem kellett megtanítani egy új cseh srácot egy első látásra tényleg bonyolultnak tűnő gép (vacuum former = vákuumos formázó, röviden vac fomer-nek hívjuk) kezelésére. Szegény elég béna volt (rossz látni kívülről is azt, nemcsak megélni, amikor valaki erőlködve próbál gyors lenni és az ideges erőlködés miatt béna), nem volt elégedett Kate a mennyiséggel - előző nap nagyon megdicsért, pedig a nap elején egy orosz srácot tanítottam és az mindig egyértelmű lassulással jár. Ekkor mondtam Kate-nek, hogy nem tudom, mit izélnek, hiszen a gyerek nem is rég még vac former-szűz volt. Úgyhogy jó volt a hangulat.

Aztán ma megkérdeztem Kulit, hogy miért szeret engem. A verdikt a következő: csendes vagyok, nem pofázom állandóan, sosem mondom azt, hogy ezt vagy azt nem akarom csinálni, ügyesen is csinálom és nagyon kedves vagyok. Ez egybevág a kb. másfél hónapja megkérdezett portugál minőségellenőr-csaj véleményével is. Mikor őt kérdeztem, azt felelte, hogy ha problémám van, először is nem szarom le és csinálom tovább rosszul, hanem mindig kérdezek, ha mondanak valamit, megértem, ha mégsem, akkor is kérdezek, elég gyorsan tanulok.

Ebben lehet valami, mert elég bonyolult gépeket bíztak rám, szinte tréning nélkül, illetve néha kérdezhettem (már akció közben), sok dologra magamtól jöttem rá. És még a mai napig kérdezget tőlem a srác, akit húsvét előtt tanítottam meg, miközben pont ma mondtam neki, hogy ő már többet dolgozott azon a gépen, mint én, mellesleg komplett (saját kezűleg gyártott) dokumentációt adtam a géphez. Erre azt mondta, okosabb vagyok. Okosabb a faszom, egyszerűen csak figyelni kell és érdeklődéssel tekinteni a világra. Nekem muszáj volt, mivel nem kaptam rendes tréninget, így figyeltem és amikor egyedül voltam, akkor pláne, mert nem akartam kárt okozni. Az említett vac formert kétszer mondta el a csaj, szánt rám öt-tíz percet, aztán hazament, utána egyedül voltam. Nem volt ilyen kényeztető, mindenre kiterjedő egy-két napos tréning, amivel engem is meg szoktak bízni.

De valószínűleg erre is utalt a litván szállásadó kolléga, miszerint ahogy elnézett engem ezen a gépen, azt látta, hogy valami magasabb szintű melót kellene végeznem. Először azt gondoltam, hogy ez valami kötelező seggnyaló kör, de nem kizárt, hogy tényleg így is gondolta.

Aztán Petr munkájával kapcsolatban az is kiderült, hogy az egy óra szünetből csak felet fizetnek. Ez még nem akkora tragédia, de tegnap kiderült, hogy lehet választani, hogy 6 font az órabér és van szabadság vagy 7 font és nincs. Ez így nem fasza (még akkor sem tetszik, ha igazából utána számolva jobb mint most). Még Watfordban a köcsög Brook Street nevű szánalomkupac is fizetett éjszakára 7.5 fontot és szabit is adott.

Úgyhogy azt kell mondjam, ezt a munkahelyet nem váltom le másik ügynökséges melóért (Tegnap kaptam egy tegnapi újságot litván szállásadóimtól, csomó állás van benne, hétfőn felhívom őket.).  Szeretem a kollégáimat. Kulinak tegnap megpendítettem, hogy találtam másik ügynökséget, mert kell az óra. Azt mondta, most hétvégén a gépek költöznek ide-oda, nincs meló, de kitalál majd valamit. Ma kaptam is túlórát, igaz, nem sokat (igaz, Kuli főnökének főnöke nem engedte, hogy kijelentkezzünk a túl korai végzés miatt, gondolom, majd ő fog kijelentkezni helyettünk, hogy többet kapjunk). Ő mindent megtesz. De pl. Péter elhívott júni közepére paintball-ozni. Úgy örülök ennek. De ha lenne biciklim, mehetnénk a hegyekbe vele és Andy-vel, a kínai Jackie Chan hasonmással bringázni. Mindig kérdezik. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az "Ön kit dugna meg legszívesebben" című versenyszámban elég erős a mezőny ennél a cégnél. Bár Akvile továbbra is toronymagasan vezet, előnye kicsit fogyatkozott, de abszolút első helye még egy darabig nem lesz veszélyben.

Tegnap vettem egy Samsung PL201-es fényképezőt, pont olyat, amit anyukámnak is, csak ez fekete. Lett volna szinte féláron (a bolti árához képest) egy Panasonic az ebayen, de a garancia miatt (ez ilyen gyár által visszavett) mégsem vágtam bele, pedig 8Gb-os kártya és eredeti tok is járt volna hozzá. Ebben a Samsungban is van 7x optikai zoom, HD-videó, elég jó ISO, fémházas, elég is. Ma tokot is vettem hozzá. Amúgy olyan megfontolásból vettem, hogy nehogy már a biztosító húzza le a pénzem, jó helyen van az nálam. Aztán még útközben kiszámoltam, hogy még akkor sem nulláznak le, ha véletlenül az előző biztosító egyben viszi a pénzt és a másikat is kifizetem. Én meg azért nem járok pár naponta az automatához, hogy levegyem előlük a pénzt, ahogy tankolni sem hetente járok, hanem, mikor elfogy, pár hetente. És bár nem erre gyúr az ember, nem ez a cél, de ez sem rossz, hogy nem nullázódom. Bár, ha jobban belegondolok mégis nagy szó, bizonyos kultúrkörben az rendszeres ilyen totális szopás nélkül, hogy valaki nullázza a számláját minden hónapban, de ezek az emberek annyit is érnek. A következő szopás alkalmával számlát fogok megszüntetni és másikat nyitni, sőt azon is gondolkodom, hogy Áginak is nyitunk egyet. Mindegy, ahogy az utolsó otthon töltött napomon bemértek a rendőrök, a biztosító esetében is azt tudom most mondani: költsék gyógyszerre. Ja, igen, az új biztosító küldött levelet, mert azt mondják, hogy állítólag megváltozott a címem. Még a pakisztáni gyerek címét adták meg. Mi közük van hozzá? A biztosítást most kötöttem. Azért mert januárban (vagy előbb)egy árösszehasonlító-oldalon kértem ajánlatokat arra címre is, azért miért zaklatnak? Elküldtem nekik a kért papírokat, de írtam neki, hogy ilyen hülyeségekkel hagyjanak békén és az adataimat ne használgassák, mert oda kérek ajánlatot, ahova akarok.

Aztán lemondtam a Saab ajtajába beszerelendő hangszórókról. Voltam egy profi(nak tűnő) műhelyben, ahol ezzel foglalkoznak és Saab-ot nem vállalnak, mert technikailag akkora feladat. És a hifi tökéletesen szól így is. Nem biztos, hogy jó ötlet belemászni az autó eléggé szerteágazó és bonyolult elektronikájába (igazából a probléma inkább az, hogy ritka a Saab és kevesen értenek hozzá, de mindegy). Viszont most hétvégén leszedem az ajtókárpitot és visszarakom a hangszóró fedelét.

Ahogy láttam az interneten, nemcsak én kurvaanyáztam és szórtam átkot a fejükre ezt olvasva, hanem más is. Ezért Tibor blogjából ajánlom ezt a szösszenetet kikapcsolódás gyanánt: A lányok dolgozni jöttek.

És néha, mikor unatkozom, megnyitom a Velvet-et, főleg a kommentek miatt. Ebben az esetben sem a foci érdekelt, sem Berki vagy Hajdú (mindhármat leszarom magasról), de a kommentek ütnek. Itt van pl. tomsawyer nagyszerű kommentje, Tiborhoz hasonlóan száz szociológus ismeretével rendelkezik:

"A drága szép Krisztivel annyi csak a probléma, hogy ahhoz is buta és tanulatlan, (az, hogy üres sznob, és úgy öltözik, mint egy strici, akit a hímringyók kiutáltak maguk közül, magánügye, mindenki úgy teszi ám röhejessé magát, ahogy erejéből telik)hogy úgy kövessen el bűncselekményt, hogy ne első blikkre bukjon le, mint Hugyos Pista a gatyával a fején az OTP-fiók kirablása közben, amikor gondolta, előtte azé' nyit egy folyószámlát, és arra utaltatja a pénzt, biztos ami zicher... Na, ehhez meg személyi igazolvány kellett.. . Amit elővett egy lájtos mozdulattal a farzsebből.
Nagyjából ez a színvonal vagy Kriszti.
Én erre nem vigyorognék buta, Kanner-szindrómás fejjel, mert hidd el, egy nőnél is kínos ha buta, (lásd világi haverod, Petyó házi cselédje) de egy férfinél armageddon.
Megértem, hogy próbálod felhívni magadra a figyelmet, izzadságszagos erőlködéssel, hogy végre téged is egyszer komolyan vegyenek, de ahhoz a nyolc osztályt be kéne végre fejezni, és őssejtekből egy agyat növeszteni, asap.
Ez a hiányzó láncszem.
Jelzem, nem nagy dicsőség kurtizánokat megbaszni.
Viszonylag megyeget mindenkinek, akinek erre van bizarr affinitása, igénye, és némi pénzmagja.
Akkor szólj majd Kriszti, ha egy nem kurtizánt sikerült egyszer két méteres körzetben megközelíteni, és egyáltalán szóba állt veled.
Az már emberes. Akkor férfi vagy. Addig: csak egy szegény bohóc, akinek sajnos csak ilyen jut. Szegényke.
Jó is az.
"Vödörnek.""

Hát, röviden ennyi jutott eszembe.

Imádom a driftversenyeket, eddig a legdriftképtelenebb (a mérete okán, ráadásul én gokartpályán láttam menni)) autó egy V8-as ötös BMW volt, de ez a gyerek nem semmi a 600-as Mercivel. És 17 éves (a másik mercis meg 14 éves). Mintha valami kis gyösz lenne, úgy kezeli. Ez az autó olyan széles, hogy autópályán nagyon kell figyelni, hogy sávon belül maradjon. Tudom. És ezzel indul a gymkhana-versenyeken is. Beszarás. Egyszer remélem, lesz annyi pénzem, hogy legyen egy driftautóm.

Edgaras pl. az. Nem elég, hogy már nem az első autóját használja biztosítás nélkül és ezzel vagyonokat spórolt meg, múlt héten megtörték az A4-es Audiját (hátsó lámpa, sárvédő, gyakorlatilag az autó sarka megsemmisült) és annyi pénzt kapott a károkozótól, hogy meg is vette ma Kate VW Passatját (99-es, 1.8-as, ötszelepes). Jól járt. (***)

Ez azért felveti azt a kérdést, amit az egyik fórumban biztosító-bűnözésként emlegettek. Nem elég, hogy kurva drága Angliában a biztosítás, ha baj van, sokak inkább zsebből fizetnek, nehogy az eleve aranyáron mért biztosításuk még drágább legyen, így még jobban járnak. Ha eladja valaki az autót és nem köt másikat ugyanott, akkor sokat kell fizetni, így magukhoz láncolják az embert, aki nem tud választani az ajánlatok közül. Rohadékok.

Az előbb beszéltem Andorral és megnevettetett, mert elcserélte az egyik gumimat (ami még legutóbb maradt ott) egy rendszámtábláért, mert az övét lelopták elölről.

*** Azt ki is hagytam, hogy Kate eredetileg az 1.8-as Passat-ot egy kisebb dízelre cserélte volna. Na most ebből lett egy a Passatnál két évvel öregebb, kétliteres, benzines Toyota Rav4:) Csodálkozott, hogy miért röhögtem, mikor mesélte.

U. I.: E poszt kommentjei érdekesek, mindenképp ajánlom őket.

A munkahelyen vártak, örültek, bár a gépemet, aminek kezelését olyan jól elsajátítottam, hogy azóta engem hívnak, ha gond van (elég vicces), sajnos elvesztettem. Újra össze-vissza dolgozgatok.

A Saab kerekét is sikerült megjavíttatni, bár a srác először nem akarta megcsinálni, mert szerinte az oldalfalon van a sérülés. De látta, hogy nem vagyok vitatkozós kedvemben és nem is az oldala volt a guminak. Öt fontot kért, nálunk otthon, a kis porfészekben is ennyi.

A hat éves bónuszom is megjött és kötöttem egy új biztosítást az autóra. Most comprehensive a biztosításom, van benne szélvédő-biztosítás is és kértem no claim discount protectet is, tehát egy baleset belefér úgy, hogy nem veszik el a bónuszom. Így 81 font lesz havonta, a tényleges címemre, a nevemre.

A másik biztosítóval viszont szopok. Felhívtam őket Andor nevében, hogy eladtam az autót. 536 fontot követelnek. Fasza. Még jó, hogy átnézte más is a szerződést és ott senki nem látott erre utaló jeleket. Kicsit szar ez így, hogy egy magáncég szorongatja az embert. Miért nem az útadót vagy a benzint emelik? Akkor egy szavam sem lenne és még talán jobb helyre is menne a pénz. De ez így ebben a formában tényleg biztosító-bűnözés, ahogy az egyik fórumban is írták. Majdnem sikerült is nullázni a bankszámlámat.

Megzuhantam. Annyira, hogy látszott is, meg is kérdezte Keyhan, hogy jól vagyok-e és miért vagyok olyan csendes.. Úgyhogy most a bringa törölve van. Ahogy egyelőre Párizs is, ez egy kicsit bánt. De az autót is megvajákoltam, mert nem lehet baja. És azt kell mondjam, beláttam, hogy a jelenlegi helyen - bármennyire is jól érzem magam - nem lesz jó. Egyik nap a lengyel Przemyslaw-val dolgoztam, aki mesélte, hogy egészen fél évvel ezelőttig simán összegyűjtötte az árát egy mexikói, ötcsillagos utazásnak (erről a poszt végén videót teszek be), most meg egyszerűen nem megy. Ugyanazt az életet éli, ugyanazon a helyen dolgozik. Költözni akar. Norvégiába vagy Németországba, mert itt nincs jövőnk. Előzetes tárgyalásokba kezdtünk, hogy mehetnénk együtt, de a biztosítós probléma miatt én nem tudok menni. Meg akkor tényleg végig kellett volna vinni a régit és nem újat kötni. Én most úgy vagyok vele, hogy amíg ez le nem jár, tehát egy évig mindenképp itt maradok.

Egy másik kollégám, a portugál Paula pedig azt mondta, hogy jelentkezzek a Working Tax Credit nevű ellátásra. Az adóhivatalból felhívtam őket. Erről jut eszembe, nem tudom, hogy jött ki, de csak 323 font adó-visszatérítést kapok, pedig minimum a duplájával számoltam, hetente 20-30 font adót fizetek... Tehát felhívtam a megadott számot és meg is lepődtem, mert a megadott adatok alapján heti 50 fontot kapok majd, az előzetes kalkuláció szerint. Azt ígérték, két napon belül hívnak egy időponttal, de nem hívtak még. Ennek a jövő héten utána kell járnom.

Aztán Petr talált egy melót, amin én is elgondolkodtam. Éjszakai műszak, ami mindig lájtosabb a nappalinál (Petr is megerősítette, pedig bútorüzem), napi tizenkét óra, hét font óránként. Nem is rossz. A különösen válogatós Petr-nek semmi baja vele, akkor nekem sem lesz. Egyébként Petr nagyon csábít, már beígérte a benzinpénz felét is. Úgyhogy gondolkodom a mostani cég otthagyását is. Csak a probléma az, hogy ez biztos, az meg nem feltétlenül. De azon gondolkodtam, hogy mivel ezen az új helyen az alap a négy nap, úgy lenne 48 órám és három szabadnapom. Akár pihenni, de esetleg be lehetne vállalni ötödik napot is. 48 órám a mostani helyen nemhogy négy nappal, hattal sincs meg és az órabér is rosszabb. De ha véletlenül csak három napot dolgoznék, akkor is megkapnám azt a pénzt, amit itt keresek öttel. Mint pl. ez a hét, nem tudok dolgozni hétvégén (ez volt az oka a blog tegnapi írásának is). És ha esetleg kevés nap is lenne, tudok egy sofőr-ügynökséget, akik valószínűleg adnának plusz munkát.

Tehát jóval több pénzem lenne és még több lenne a szabadidőm is. A Saab-ban szeretném kicserélni a vízpumpát és a szervópumpát is, függetlenül attól, hogy jó. De legalább megvenném. Ez az írás is megerősített ebben (enyémben szerencsére nincs DI és az annak megfelelő alkatrészek is teljesen újak). Azt kell, hogy mondjam a használtautó-elleneseknek újra, hogy amennyiben minden tulaj betartaná a gyári előírásokat, bármilyen autót meg lehetne venni és ugyanolyan megbízható lenne, mint egy új. Ennek szellemében fogok a jövőben is élni. De ha itt maradok, akkor erre semmi esélyem. Lassan közeledik ugyan a szerződés, de annak előnye csak hétvégén mutatkozik meg. De miért maradnék, ha az új helyen - nyilván ha nem szopok be - megkereshetek többet és és még pihenhetek is. És ez nagy fegyvertény így, hogy Ági jön július 5-én.

Ezek körül forognak a gondolataim mostanában. Valaki adhatna tanácsot, ha olvassa. Igazából nem is egy nagy élmény ezeket leírni, ha látja az ember a statisztikákban, hogy olvassák, de nem kommentelik.

Végül Przemyslaw kolléga hangulatos videója Mexikóból (mondom, hogy jók a lengyel csajok):

Akkor is, ha a 35i tök elég bele. Kedvenc részem 1:50-nél és 2:30-nál.

A videóból annyi maradt ki, hogy még kapok egy szagelszívót, egy konnektort a hűtőnek (hogy ne az én hosszabbítómat kelljen használni - 1:05-nél), egy mosogatót és egy új WC-t is, mert a mostaniban eltört egy cső (pedig minden új) és öblítés után szivárog egy kicsit a - szerencsére tiszta - víz. Ja, és kapok egy szekrényt is a ruháimnak.

A videó elején látható szállásadóm Mercije, nagyon szép színösszeállításban, kívül zöld, belül bézs bőr, de még a műszerfal és az övek is bézs színűek. Egyetlen baja, hogy dízel (tegnap utána mentem, kormolt is szépen...) és kézi váltós.

A visszaútnál megkértem Tibit, hogy jöjjön el értem a Premier Outlet Centerig, hogy ne kelljen az óriási mennyiségű kajával buszozni Győrig. 30 fontot kért. Legalább bementem oda is és vettem egy új övet, egy inget és egy nadrágot, outlet-áron 24 ezer volt. Sajnos egy inget otthagytam, mert az nem outlet-áron volt és akkor már elvből az üzletben veszem meg. Újabban már ezt az üzletet is elérte, hogy sok cuccnál a sima árat megemeli, hogy kedvezőnek tűnjön az akciós. Nem jött be. Viszont a kártyámmal nem tudtam fizetni, mert állítólag fedezetlen. Tibiék lakásából gyorsan felhívtam a bankot és megkérdeztem, mi történt. Valami rendszerhiba miatt kétszer vett le egy összeget a bank. Azóta visszakaptam.  Így anyukámtól kértem kölcsön.

Az út meghatározó momentuma volt, hogy Tibor mesélt egy igen durva történetet. Három éve csinált egy nagy marhaságot. Aláírt egy kollégájának egy papírt, hogy kezességet vállal a tartozására, ami 15 millió Ft volt. A kolléga szépen hülyére vette Tibit, aki amikor megtudta, hogy baj van, már bőven 25 milla felett volt a tartozás. Végül elárverezték a családi házukat 26 millióért és csak azért annyiért és mondjuk nem a feléért-harmadáért, mert Tibor közbelépett. Egy forintot nem láttak belőle. Teljesen nem lettek kisemmizve, mert van Csopakon egy nyaralójuk és Győrben is van egy kis lakásuk, de ez elég durva. Mondtam is neki, hogy nem tudom, hogy szereti-e a feleségét, de adjon hálát a "kutyaúristennek", hogy nem lépett le a baj után. Én nem is tudok olyan nőről a világegyetemben, aki nem lépett volna le, és most saját magam arcul csapásaként még igazat is adnék a nőnek. Ez mellesleg egybe esett a válsággal, aminek következményeként Tibor elvesztette az Audinál betöltött logisztikai vezetői állását (a logisztikát visszavette az Audi). Most építkeznek. Hát ezért van kinn ötven felett Angliában. Nem semmi. Kibaszott nagy respekt Tibi feleségének, hogy kitartott.

Aztán megérkeztünk. Kitaláltam, hogy Birmingham felé beugrom Tewkesburybe és megveszem a Saab-ba a hangszórókat. De nem találtam meg. Nem bántam, vagy 200 mérföldet kerültem (nem tudom hogy), de életem egyik legszebb útján autóztam egy Saab-bal. Még egy száz év körüli veteránautót is láttam útközben, hihetetlen jó volt.

Aztán délután megérkeztem Birminghambe. És szoptam. Ugyanis kulcs híján nem tudtam a lakásba bemenni. Felhívtam Edgarast, aki azt mondta, hogy Bierut, akinél lakom, most Litvániában van, mert az anyukája beteg. Vártam pár órát, közben Péter kollégám megnézte a szabadságokat és kiderült, hogy május 17-e előtt nem is jön. Fasza. Így elmentem Péterhez és legalább megfürödtem náluk. 14 km-re lakik, ezt 70 perc alatt tettem meg a csúcsban. Mellesleg a Saab beteg kereke, ami kitartott és nem engedett le a szűk két heti állásban, addigra teljesen leengedett. Úgyhogy hullafáradtan még kipakoltam a csomagtartót és kereket is cseréltem. Azért este kitaláltam, hogy elmegyek a lakáshoz, hátha van otthon valaki. Indulásom után pár perccel hívott is a férj, hogy otthon van, mehetek. Megfordultam, összepakoltam a cuccaimat és este tízre ott is voltam. Bezuhantam az ágyba és aludtam.

Hogy micsoda szopások történtek azóta, azt is elmesélem.

Az út nagyon jól telt, nem volt semmi gond az autóval sem. Egy Peugeot 306 volt, turbódízel, szerencsére az utolsó szériából, így viszonylag elfogadható kényelemben utaztunk. Szegény Tibor: nem hálás dolog engem dízelmotoros autóba ültetni, pláne akkor, ha vezetni is kell. Úgy tűnik, hamarosan a döntéshozók is rájönnek, hogy valamivel meg kell akadályozni a dízelek térhódítását, legalábbis a belvárosokban, mert nem lehet tőlük levegőt venni, emiatt élhetetlenek a városok. Javaslom a gázolaj adótartalmának 20%-os emelését (az Unió tervezi is az emelést szerencsére) és/vagy a dízelek belvárosokból való kitiltását. Angliában a TAX-uk is duplázódhatna. Remek írások itt, itt és itt egy az ország egyik legjobb szakemberétől is. Autópályán nem olyan vész ez a szennyezés és szerencsére a szélzaj is elnyomta a csettegést. A papám ezzel kapcsolatban mondta: "Tisztelem a dízelmotort mint motort, de az én autómba nem kell." Ez jó.

Mivel Tibi győri, így csak odáig szólt a "jegyünk". Ott felültem egy budapesti járatra, szerencsére végig autópályán ment, így egy óra körüli időt futott. Ott kiderült, hogy Alexék később jönnek, így felültem egy szintén autópályán közlekedő kecskeméti járatra, ahová anyukámék eljöttek értem.

Otthon, ahogy már említettem, jó volt, megnéztük pl. a hajósi érseki kastélyt, meglátogattam a csiniket, szerencsére jól vannak. Találkoztam pár barátommal is, akiket rég nem láttam. Elég nagy százalékuk ki akar menni külföldre, de ahogy olvasom, Magyarország munkalépes lakosságának hatoda tervezi ezt. Az igaz, hogy a választások óta eltelt egy évben nem történt semmi, erre még én sem számítottam, de hát van erre egy régi mondás: "Sic transit gloria mundi." Nincs okuk nem gondolkodni a távozáson.

A számítógépem is megjavult egy ötezresért, most újra gyors és nem is melegszik. Fogorvosnál is voltam, nem talált problémát, de egy fogkő-eltávolítást és polírozást kaptam. Ezzel kapcsolatban jut eszembe, hogy kedvenc doktornénim segített tizenötezer forint elköltésében is, pedig pont forinthiányban szenvedtem (erről még bővebben lesz szó, mert a bank is kicseszett velem). Mert azt mondta, hogy tud egy jó fogfehérítőt, ami fasza és csak tizenötezer. Oké, majd. De a végén oda is telefonált és félre is tetette a nevére. Így kénytelen voltam megvenni Szegeden azt is. Úgyhogy most nagyon jó, van fogfehérítőm is, ez volt a legfontosabb jelenleg...

Még a legutolsó szöveges poszthoz annyit fűznék, hogy az ügynökség nem hat fontot adott az utolsó szombatomért, hanem nullát. Be is mentem Lee-hez és ő azt mondta, ez normális, jövő héten kapom a szombatot. Mondjuk ez eddig nem így volt. Az a helyzet, hogy nem sokat beszéltünk a munkáról, mert megkérdeztem, hogy mi van az orosz csajával. De azóta új van neki, egy cseh csaj. Mondtam neki, hogy ő az élet császára, mert ott szedi fel a csajokat. Azt hiszem, csípem Lee-t.

Azért egy vicces momentum akadt, még rögtön az elején, mert a recepciós csajjal félreértettük egymást és azt hitte, hogy örökre megyek vissza Magyarországra. Bebaszna. Aztán kiderült, hogy hiába adtam le írásban a szabadságom kérelmét legalább három héttel azelőtt, nem tudtak róla (!). Mindegy, kitöltöttem újra... Kicsit sok az ilyen furcsaság az angoloknál, nem??

De megjártam Mária országát. Jó volt. Vendégként pláne, de élni már nem szeretnék ott.

Pár példa az árakra: A Domestos 500 Ft felett van a Tescoban otthon, itt akcióban 200 Ft, akció nélkül sincs egészen 300 Ft. Az After Eight csoki, amire korábban azt hittem, hogy valami prémiumtermék (bár jó szar, az igaz), otthon 899 Ft, itt szintén nincs 300 Ft. Nem semmi.

A hazaút nagyon jó volt. Westerhambe kellett mennem, ami gyönyörű hely, ahogy Oxted is. Nincs is annál jobb, mint Oxtedben és Westerhamben autózni, kanyarogni egy Saab-bal, 20 mérföldes sebességgel. Megismerkedtem Tiborral és két csaj is jött velünk (egyikük színészkedik, a világ leghíresebb színészeivel is dolgozott már). Őket végig azzal szívattuk, hogy majd eladjuk őket. El is határoztuk, hogy együtt elmegyünk Párizsba júliusban. Tiborra visszatérve: ő szinte ugyanolyan, mint Andor, még a reakciói is hasonlóak. Párszor le is Andoroztam, de mondtam neki, hogy hallgasson arra is. Odarendelt Westerhambe (London alatt) kilenc órára, de akkor jött rá, hogy a komp nem délben megy, hanem csak délután négykor. Legalább jobban is meg tudtuk nézni Dovert.

No, nem is mennék annyira előre (de mégis), Tibor olyan durva történetet mesélt, hogy amennyiben nem ülök, azt hiszem, seggre estem volna. Pedig én nem szoktam így lenni.

Folytatása következik...

Azt kell hogy mondjam, nagyon jól éreztem magam a munkahelyen. Nem azért, mert nem csináltam semmit (tanítottam az egyik srácot a gépem használatára, Kuli le is döbbent azon, hogy milyen részletes leírást adtam át a gyereknek papíron). Persze Kulinak nem tetszett annyira a gyerek, de hát mondtam neki, hogy ő választotta, de nem lesz vele gond.

Jó nagy marhulás volt ma, szívattam Keyhant, hogy valahogy próbálja meg túlélni a hiányomat és ha nem megy, akkor írjon Facebook-on és azonnal válaszolok. De Kulbant se volt semmi. Arról beszélgettek, hogy férjül akar venni. Aztán mondtam nekik, hogy nem is rossz ötlet, legalább lesz munkám. Mondták: ez igaz. Aztán az egyik nagyfőnök kérdezte, hogy szeretem-e Kulit (nem úgy), aztán azt mondtam, hogy utálom. Rögtön elkezdtek röhögni.

Kuli eltervezte, ha megjövök, megkapok egy gépet, ami elég gázos lesz. Ha jól működik, csak állni kell mellette és nézni, de ha nem, na az az igazi szopás. Meg vegyszerek, kesztyű. Remélem, elfelejti majd addigra.

Azért volt szar része is a napnak, az ügynökség hat (!) fontot akar adni a hatórás szombatomért. Valamit elkúrtak, telefonon nem tudtam elérni őket, így meg is lepett, mikor Lee ott volt a munkahelyen. De csak annyit mondott, hogy holnap menjek be az irodába. Fasza, akkor elég soká fogok hazaérni, ahol még pakolok, költözöm. Petinél lehet, hogy mégsem tudok aludni, így nem tudom, hol fogok. Mert reggel hatkor indulok London alá, ott találkozom a faszival, aki hazavisz. Úgy meg nem akarok innen elmenni, hogy nem is találkozunk. Mindenesetre nagyon át fogom gondolni ezt az ügynökségnek való munkát, mert bármilyen jó is itt, erre a szopásra nem vagyok kíváncsi.

A tegnap piros színű csajnak beszóltam, hogy jobb a színe, már rózsaszín. Azt mondta, bízik benne, hogy holnap barna lesz. Kíváncsi leszek.

Arról most nem is írnék, hogy dolgoztam, mert dolgoztam és a pár napja megírt Kate is újra kedves velem, örülök.

Csütörtökön költözöm az új helyre. Napok óta görcsben volt a gyomrom, hogy mi lesz, ha elmondom a a landlady-nek, bajba fogok-e kerülni. Ma elmondtam, elég jól fogadta. Este a barátja is gratulált az új munkához. Ugyanis azt nem mertem mondani, hogy Birmingham-ben maradok, hanem azt, hogy Gloucesterbe vettek fel, ahol Peti is dolgozik, az öregek otthonában.

Délután még gyorsan elintéztem a Tax Office-t, bejelentettem az új címet, és az ügynökségnél is. Ott majdnem fennakadtam a recepciós kiscsajon, aki mindenáron Proof of address-t szeretett volna kapni. Mondtam neki, hogy múltkor is anélkül intéztük, és most sincs még olyanom. Szerencsére találkoztam Lee-vel, aki nagyon rendes volt, vele meg lehetett beszélni a lakcímváltozást, így kaptam nyomtatványt. Viszont a szabadságról nem tudtak semmit. Mondtam, hogy három hete szóltam és töltöttem nyomtatványt és lényegtelen, mert Kulbant tudja. Állítólag az volt a baj, hogy nem neki, hanem a recepciós csajnak adtam, ilyet többet ne tegyek. Kitöltöttem újra. Megkérdeztem, hogy van az orosz csaja, de azóta leváltotta egy cseh csajra. Jót beszélgettünk, ő mindig segít.

Este elmentem a tesómhoz, mert megjött a vezeték nélküli fejhallgatója. (Nem úgy, mint a külső merevlemez, mert a nő hülye. Már e-mailezünk egy ideje, de még mindig nem küldte el az adatait, hogy fizethessek. Nagyon lebasztam, mert nem fog ideérni csütörtökig.) Megörült neki, úgy örültem én is. Ott megkérdeztem, hogy mivel kalandvágyó vagyok, nem csinálnánk-e meg a Saab ajtóba való hangszóró szerelését és annak bekábelezését. Pont megjött az ebben nagyobb szakértő Laci, aki elkezdte feszegetni az ajtóban lévő hangszórófedelet. Mondtam neki, hogy ezt csak belülről lehet leszedni, de már dugta is be a kulcsát. Végül is kifeszegette, de ezt tényleg csak belülről lehet leszedni, így vissza már nem tette, úgyhogy most van egy lyuk az ajtóban. Közben elcsodálkozott, hogy micsoda szigetelés van az ajtóban, de mondjuk értem, mit csodálkozik egy Opel Astra G-ből. Ettől (és a jó minőségű anyagok akusztikájától) szól sokkal jobban a Saab hifi négy hangszóróval is, mint pl. egy VW akár nyolccal sem. Na mindegy, ez arra sarkall, hogy amint megjöttem, ezt meg kell csinálni, így nem maradhat.

Tesómék nagyon szép és óriási házba költöztek, jó váltás volt. Amúgy jövő csütörtökön megy a Kanári-szigetekre nyaralni.

Most nagyon durván kiköltekeztem magam, de még sosem voltam ilyen nyugodt, mint most. Nagyon jó pozícióban kezdek, ha visszatérek.

Hétfőn megint megtalált klarky kedvence (a Léleküdítő posztban megénekelt, második és harmadik képen lévő csaj) és olyan mélyen szántó kérdésekkel bombázott, hogy meddig leszek külföldön, meg most akkor újra összejövök-e Ágival, stb. Tényleg, klarky, nem kell az elérhetősége?

A munkahelyen az egyik csaj úgy megégette magát a szoláriumban, hogy piros volt. Annyira akartam röhögni.

Tegnap elkelt egy olyan szuper bringa 350 fontért, aminél jobbra nem is vágyhatnék, nagyon fáj a szívem. Ráadásul elmenni érte szinte nem is került volna semmibe, mert arra megyek, mikor hazautazom jövő pénteken. Nem mertem megvenni.

De meg kellett volna. Ugyanis van egy kis gond és egyszerűen nem tudok okos lenni.

Nagyon megörültem, mikor pénteken mondta Kuli, hogy szombaton mégsem délre kell mennem, hanem reggel hatra. Gyorsan megpróbáltam Andorral összehozni a Saab megoperálását, de mivel a főnöke hülye volt és nem akarja megengedni nekik a privát szerelést a műhelyben, így azt ígérte, küld egy SMS-t, hogy mi van. Nem küldött. Hívtam, írtam, semmi, Skype-on ugyanez. Ami azért is bántó, mert tegnap vettem észre, hogy mintha a kézifék csak egyik oldalon fogna (legalábbis jobban), ami a teszten is bebizonyosodott, mikor a száraz aszfalton berántottam, szépen füstölt is a gumi: egyik oldalon. Ez nem egy nagy probléma, de szerintem így nem megy át az autó a műszakin. Ami csak augusztus végén lesz, de ahogy látom, nem biztos, hogy össze tudjuk Andorral egyeztetni a szerelést. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy abba nem megyek bele, hogy ott hagyom nála addig, míg otthon leszek, mert nem vagyok biztos benne, hogy megcsinálja. Ahogy Péter kerekét sem és ahogy az autót sem nézte át alaposan megvétel után és csak hónapokkal később derült ki a gyújtáselosztó rossz állapota (egy pillanat ellenőrizni), amiért mellesleg fizettem.

Én őt nagyon jó szerelőnek tartom, de egy kis alázat a szakma iránt nem válna hátrányára, és a túlzott lazaság sem tesz jót ennek.

Ugye nem kell mondanom, hogy bármennyire is szeretem a kalandokat, ez még nekem is sok, így nem tudom szívesen vállalni az autótartást. Szerelő minden autónak kell. Az enyém ráadásul majdnem 150 km-re van.

Amint ezt megírtam, elmentem megnézni a lakást, amit a litván kolléganő ajánlott. A saját házukban, a garázsból alakítottak ki egy helyes kis lakást, van benne konyha, fürdő WC-vel. És gyönyörű a kert, ahová ki is lehet ülni egy kis fedett részbe. Ezért kérnek 65 fontot hetente, rezsivel együtt. Átmenő forgalom nincs, mert ez is egy zsákutca, mint ahol most lakom. Eleinte szívtam a fogam kicsit a 65 fonton, mert nekem ez a 60 font plusz is sokat jelent, de utána megnéztem a biztosítási díjakat. Tekintve hogy holnap valószínűleg intézek magamnak öt vagy hat év bónuszt, így ezekkel a feltételekkel összehasonlítottam a két lakást és a litván nő lakására 360 fonttal kevesebbet dobott ki az összehasonlító, mint ide. Sőt, az a biztosító, aki a legjobb ajánlatot adta oda, az ide a duplájáért biztosít. A legjobb ajánlat évi 903 font, havi fizetés esetén, ami elég baráti. És ez comprehensive (teljes körű), nem úgy mint az, ami csak sima kötelező havi 177-ért.

Úgyhogy azt kell mondjam, a dilemma igazából nem is dilemma, semmi okom itt maradni. Ráadásul az is mellette szól, hogy ha véletlenül elromlik az autó, akkor a nővel be tudok menni dolgozni, legtöbbször a mostani előtti, szép zöld, bézs bőrös C-Mercivel jár, szeretem a bézs belsőt.

U. I.: Most beszéltem Andorral, arra akar rávenni, hogy hagyjam ott az autót és ő mindent megcsinál majd, még a hangszórókat is beépíti. Megpróbálok megbízni benne. Valószínűleg lemegyek a napokban Tewkesbury-be és veszek egy lámpát (az egyik kőfelverődéses) és hangszórókat is találtam ebben a bontóban, ami gyári, így tuti jól lesz majd bele.

A lista hosszú lesz, amit adok majd neki.

Örömhírrel kezdeném: tegnap szólt Kuli, hogy szombaton déltől hatig dolgozhatok. A vasárnap még nem tuti, de mivel ma nem szólt, így attól tartok, hogy akkor unatkozni fogok.

Kell a pénz, mert vettem a tesómnak ajándékot, egy vezeték nélküli Sony fejhallgatót - holnap van a szülinapja. Ilyet akart már rég, úgysem vettem neki semmit névnapjára sem és itt a húsvét is. Utálom, mikor nincs ötletem arra, ki minek örülne, de most szerencsére van. És magamnak is vettem ma ebay-en egy új 500GB-os külső Toshiba merevlemezt. A boltban a nem igazán nagy nevű 55 font körül megy, ezt 36+3 fontért kapom meg. Főleg azért kell, mert a gépem még mindig reparálásra szorul és legyen mire menteni az adatokat. És amúgy is akartam rég, mert nem akarom, hogy esetleg valami hiba folytán elvesszenek a képeim, emlékeim.

Viszont az egyik litván munkatársam ajánlott egy szobát (vagy lakást, nem tiszta), amit a napokban megnézek).

A szombati munka miatt sajnos elmarad a Saab reparálása, mivel Andor vasárnap nem dolgozik (jó neki). Épp most hívott fel, fél órát beszéltünk. Arra kértem, hogy ha minden kötél szakad is, akkor is csináljuk meg az autót legkésőbb július előtt, mikor Ági érkezik.

Teendők:

- Rá kell nézni a szervóra

- A fék idegesítő csikorgását meg kell szüntetni

- Az eltolatott ajtómat rendbe kell rakni (ha már úgyis levesszük az ajtókárpitot, akkor meg kell vizsgálni és -állapítani a két oda tervezett hangszóró beépítésének szívásszintjét is)

- A görgőket végre tényleg ki kell cserélni

- A váltóbovdent is ki kell cserélni (el is felejtettem megírni, hogy múlt héten megjött az új, fasza, gyári bovden a márkakereskedésbe)

És munka függvénye, de ha minden jól megy, veszek két lengéscsillapítót is hátra, csak még nem tudom, hogy Sachs vagy Monroe legyen-e.

Előtte elmesélem a múlt csütörtöki szopás-sorozatomat. Akkor nem nevettem. Reggel csomó kis munkát kaptam Kulbanttól és azokat csináltam. Állandóan felhívtam Kulbant figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy a munka mennyisége már szemre sincs meg, amit a számolás is megerősített. És ez volt szinte minden alkalommal. Persze ő kurva könnyedén veszi ezeket, azt mondta, hagyjam annyiban, csináljam a következőt. Simán átállítottam a gépet, ez már annyira megy, hogy előbb találom el a helyes beállítást, mint ahogy kijön az első példány a gépből.

Aztán van ez a "1st off" intézménye, ami azt jelenti, hogy az első hibátlannak gondolt példányt elviszem a munka jegyzőkönyvével és a "1st off" kísérőpapírjával együtt Kulbanthoz, amit ő kitölt, aláír, majd megyek a minőség ellenőrző kollégához, és ő is megnézi, teszteli, aláírja. Hát mindenki elkúrta, mert utána jöttek rá, hogy bizonyos munkák csak akkor jók, ha  különleges mintájú bevágások vannak rajta. Hiába mondtam Kulbantnak, hogy én simán megcsinálom utólag is, károsodás nélkül. Aztán megmutattam neki, megörült, hogy mekkora királyság. Luke-ra bízta, aki bár öt éve ott van, én tanítottam meg arra, hogy csinálja szépen. Páran cseszegették is ezzel rendesen. Egyébként ennél az esetnél még az egyik litván nő is odament Kulbanthoz megvédeni (ezt Kuli mesélte utána), hogy le ne basszon emiatt, mert nekem még tanulni kell. De nem is volt erről szó egyáltalán.

Utána Kate, aki sokszor nem segít nekem - pedig ő a közvetlen főnököm - mondta, hogy a munkák mennyisége kevés, így csináljak többet. El is kezdtem a gépet átállítani, mikor rájöttünk, hogy ahhoz nyomtatni kell, de a nyomtatót átállítani egy pici munkához (illetve sok pici munkához) elég körülményes.

Elhívtam Kulbantot az értekezletről és elmondtam neki, hogy én szóltam anno, hogy valaki rosszul pakolta a dolgokat. Ő nyugtatgatott, hogy ez nem az én hibám és kérdezte, hogy ugye megyek holnap dolgozni.

Na, mindegy, az utána következő napok jól teltek. De tegnap nagyon röhögtem. Találtam vagy 250 db olyan alapanyagot, amit nem szívesen használtam volna fel, mert hibásak voltak. Kérdeztem Kulit, hogy mi legyen velük. Azt mondta halkan (egy másik főnök is ott volt), hogy tegyem vissza a ládába a délutános műszaknak. Én úgy elkezdtem röhögni. De ő is, ahogy távolodott, még a gépek között meg-megállt ő is röhögve, visszanézve. Utána, mikor a szünetemet kértem, utánam is szólt, hogy ezt el ne mondjam senkinek. Megnyugtattam. Mondtam neki, hogy rosszak vagyunk, ő is így gondolta.

Más: Valamelyik nap vettem anyukámnak egy elég jó fényképezőgépet (7X-es zoomos, HD-videós, 14 MPixeles, alumínium-házas, csajos színű), biztos nagyon fog neki tetszeni, mert nekem is annyira tetszik, hogy majd ha lesz pénzem, magamnak is veszek egyet. Vettem hozzá tokot és memóriakártyát is. Örülök, hogy végre nem csak hozok otthonról, hanem viszek is valamit. Ezt a sok segítséget még sokáig törlesztem majd.

A Saab fogyasztása - gondolom, a jó idő miatt - visszaesett kerek 11 literre, meg is lepődtem, pedig jobban hajtom. Majdnem két hét kitartó munkával sikerült csak tegnapra felvinni 11.1 literre. Legalább az autó egyen, ha én nem is. Múlt héten volt olyan négy nap, hogy le se merem írni, mennyit ettem. Megpróbálom magamat megerőszakolni, mert nem kéne legyengülni. De jövő héten már ehetek jókat.

Andorral találkoztam vasárnap Coventryben a Transport Museumban. Nagyon tetszett, jó volt. Megnézte az ajtómat, rendesen elintéztem, teljesen máshogy áll a határolónál, mint kellene. De Andor tudja a gyógymódot, szépen fog majd csukódni, ha megreparálja. Bár állítólag majd megint vissza kell feszegetni úgy, ahogy állt mikor el lett cseszve, de majd meglátjuk. A lelkem megnyugodott picit. Igaz, tegnap, a szemem láttára lökték meg hátulról a dudut egy Mercivel, akin épp röhögtem, hogy mennyit szenved (bár, mikor meglökte az autót, akkor egy pillanatra abbahagytam a röhögést). Jó azért a vonóhorog, mindig le akarom szedni, de most megnyugtatott.

Képek a Coventry Transport Museumból:

Három hete nem beszéltem Ágival és kezd a lelkemnek jobb lenni. Bár kicsit visszazuhantam, mikor hétfőn Ági megpróbált írni MSN-en és akkor is, mikor anyukám baszogatott miatta. Emiatt komolyan gondolkodom azon, hogy esetleg mégsem megyek haza. Ezzel kapcsolatban egyik volt munkatársamnak panaszkodtam, aki a következőket írta:

" ..... arra következtetek, hogy Ágit pártolnák. Hát, erre nem tudok mit írni. Talán megértenék, ha elmondanád nekik, hogy beszélni sem akarsz a dolgokról, csak hazajöttél hozzájuk és persze pihenni. Hátha tiszteletben tartják. Bár nem ismerem őket..."

Meg ezt:

"Célokról írtál. Illetve a célok hiányáról és az elérésükre való törekvésről. Szerintem az a legfontosabb a világon. A mozgató rugója mindennek. Ha valamit megvalósítunk újabb és újabb célunk kell legyen, különben elég langyos víz az élet."

Hát, ez az, fején találta a szöget. Útelágazódáshoz érkeztem.

Az a helyzet, hogy eddig túl sokat figyeltem másra, ami miatt mindig szívtam. Ennek lett vége most. És határozottan jó nem remegő gyomorral és hányingerrel, idegroncsként dolgozni. Komolyan, már attól féltem, kirúgnak. És én mindent megtettem.

Egyébiránt akiket kihagytam, de bepótolhatom, még mindig érdeklődnek:

De nem látok bennük többet, mint Ágiban. Talán csak előbbiben, aki már dolgozott egyedül külföldön, de barátja van és bár érdeklődik, egyelőre talán most mégse.

Aztán bejelöltem egy lengyel csajt facebook-on és akkor lepődtem meg igazán, hogy milyen kincseket rejt az üzem:

Hát, ilyeneket:

Mégis azt kell mondjam, ez túlzás, meg ez a csaj szép, de nem tűnik extra kedvesnek.  

Hanem Akvile, az új litván csaj. Őt múlt héten ismertem meg, mikor épp Luke-kal hülyéskedtem, láttam, hogy tetszett neki, ahogy  magyarázok. Már többször elvittem és bár voltak jelek arra, hogy csak én szimpatizálok vele, pl. mikor a központba vittem és csak az utcáját tudta, a pontos címet nem (két hete jött Angliába), de később megadta a pontos címét is, kiderült, tényleg nem tudta. Bár tök jól elbeszélgettünk, tud pl. magyar szavakat. Tegnap csak annyit mondtam, hogy ha gondolja, akkor elviszem és az autóban várom. Pár perc múlva érkezett is. Nagyon aranyos volt, mikor tegnap is és ma is rám kacsintott. Ma nem vittem el (magam sem tudtam eldönteni, akarja-e tényleg), de láttam, hogy visszanézett az utcáról a parkolóba (tuti engem keresett), de pont akkor mentem el mellette a másik oldalon, csak gondolom, utána látott. Lehet, hogy elkúrtam. Na mindegy, holnap megkérdem, hogy akarja-e, hogy elvigyem és ha igen, mondja ő. Egy tünemény a csaj és a fekete haja gyönyörű. Imádom a barna és fekete hajú csajokat. Egy kivétel van, mégpedig Ági gyönyörű vöröse.

Akvile, ő kellene a tökéletes közérzethez:

A reggel faszán indult, Endytől jött egy egész jó fenyegető levél, hogy jelentette a blogomat a médiahatóságnál. Sírjak vagy nevessek? Mindegy, kivettem pár dolgot a bejegyzésből, legyen vele boldog, tényleg nem ártott nekem semmit, de a videók teljesen nyilvánosak, aki nyilvánosan próbál magából hülyét csinálni, az utána ne sírjon, ahogy az se, aki kurvának áll. Meg egyébként is, el kell viselni, ha valakinek valami nem tetszik, ez így kibaszott gyerekes. Én sem jelentem fel azt, aki engem fikáz itt:)

Nekem igazából nincs bajom a buzikkal, volt egy haverom a főiskolán, aki valószínűleg akkora Homár, hogy a Gundelbe belépve egyből felszolgálnák.

Na mindegy: Reggel - mint mindig - a gépemnél össze-vissza volt minden és mondtam is Kulinak, hogy én nem akarok emiatt bajba kerülni, mert én ha befejezek valamit, mindig egy helyre teszem le és inkább többet kérdezek, minthogy elkúrjam. Azt mondta, nem fogok bajba kerülni emiatt.

A héten többször is nekem kellett beállítanom a gépemet (most a gép programjának finomhangolására gondolok), mert a szerelők nem értek rá. Úgyhogy az egyik roppant segítőkész lengyel kollégához mentem, aki mindig elmagyarázta, hogyan tudom beállítani. És jó lett. Azóta már egyedül csinálom.

De ami a lényeg: Kulbant odajött hozzám, hogy mennék-e szombaton dolgozni délre. Mondtam neki, hogy micsoda kérdés, simán. Még aludni is tudok. Utána kérdezte a vasárnapot is, de később odajött, hogy az mégsem biztos. Aztán még később megint odajött és lefixáltuk a vasárnapot is, igaz, reggel hatra megyek és délig leszek. Megköszöntem és utánam fordult, azt mondta: "Barátom."

Ez a beszéd, ezt akartam. Mint már korábban említettem, én nem akarok közalkalmazott lenni, nekem ne mondja senki, hogy én az ő adójából élek. És úgy tűnik, sikerül piaci alapokon működő cégnél (elég jól is megy a szekere) kivívni az elismerést és a szeretetet, méghozzá a munkám által. Az, hogy ezt külföldön sikerült elérni, az különösen örömmel tölt el. Azt hiszem, kezd az életem rendbe jönni. Ehhez még Akvile kellene, aki egy Tündér (erről később). Igaz, hogy szerencsém is volt, de előtte olyan fokú szerencsétlenség-sorozat ért, hogy ennyinek már igazán kellett jönnie.

És állíthatom, ha 2006-ban jövök ki, most egy egész jó pozícióban lévő valaki lennék, akinek nincs diákhitele és aki álmai autójával jár (most a második kedvencemmel járok).  Mindenesetre innen már nem adom fel, mert innen lesz igazán szép nyerni, még jobban fog esni a siker.

Egyébiránt a fekete minőségellenőr (ami egyébként egy jó állás lenne számomra itt, mert ha az lennék, nagyon megugrana a minőség és sokkal kevesebb lenne a selejt, mert én meg is tanítanám a munkást jól megcsinálni a terméket) Bennel szétszopattuk ma egymást, igazán jól szórakoztunk, iszonyat, mit ki nem találtunk egymás szívatására.

Marcia, a szintén fekete nő kérdezte, van-e valami ehető apróságom (már máskor is kérdezte), és később adtam neki egy marcipán szívet, baromira megörült. Engem mindenki szeret itt. Feketék, fehérek, lengyelek, litvánok, stb. Mindenki.

Majdnem videoposzttal jelentkeztem, de videóban nagyon szarul jön ki a

- "bassza meg", "kurva élet", "faszom"

szavak és kifejezések sokasága. Így most ezeket letudtam.

A ház előtt nem nagyon volt parkolóhely és úgy akartam beállni szorosan, hogy a szomszéd kapualja is rendesen szabad legyen. Nyitott ajtónál tolattam és egy oszloppal szépen megfeszítettem az ajtót, az ajtóhatárolónál (hol is máshol) feszült meg és kijjebb is állt az ajtó felső része. Ezt minden erőm bevetésével addig feszegettem, hogy már legalább beázni nem fog. Nem csukódik szépen, de nem vészes. A legkésőbb jövőre tervezett karosszériamunkák idején majd ezt is be kell állítani, most a tetejénél és a szélvédőnél nagyobb a rés picit, gondolom, ez a szélzajban fog jelentkezni.

Fáradt vagyok, mindig 4:20-kor ébredni szar.

Szomorkás a hangulatom máma.

Nem is telt el egy nap sem azóta, hogy örömhírrel tudtam szolgálni, holnapra is hívtak dolgozni. Üröm az örömben, hogy sajnos az ügynökség nem fog dupla pénzt adni. De mindegy, hétfőn megrendelem a gyári kuplungbovdent a szalonban, nem leszek rest kiadni rá a pénzt. Így nem Andorékkal együtt megyek a Coventry Transport Museumba, hanem csak utánuk, majd ott találkozunk. Ami miatt szomorú vagyok, hogy a gumit nem csinálta meg Andor, így majd éghet a pofám, ha megint leenged Péternek, aki egy hétig nélkülözte azt...

Kulbantból ma is kijött a lappangó geci, mikor odajött hozzám és megkérdezte, hogy Petr-nek tényleg nincs-e kajája. Mondtam, hogy nem túl sok van neki. Erre azt mondta, hogy odaadja a kenyerét...

A mai napon azt a gépet kaptam reggel, amire nemrég betréningeltek. Utána azt, amelyiket egész héten nyúztam. Persze a gyerek az irodából nem jól állította be. Sajnos nem engedték beállítani, így mindenféle jelet rajzoltam rá viszonyítási pontnak. Ugyanis én nem megfelelően beállított géppel sem adok ki szar munkát a kezemből. Elég jól is sikerült, mire odaért a gyerek újra, akkor már jól csináltam így is, ezért nem állított rajta. Mondtam Kulinak, hogy tök ideges leszek, mert az óránkénti 250 helyett a fele nem lesz meg. Azt mondta, nem baj. Ettől függetlenül egy ragasztószalaggal egész faszán beállítottam a gépet. Aztán odajött megint a gyerek és kérdezte, milyen, és mondta, hogy végül is jó, de ahogy mondtam, lassú. De jeleztem neki, hogy egy 2-3 mm ha állítana az egyik irányba, akkor fasza lenne. Erre állított és elmondta a finombeállítás mikéntjét is. Onnantól fasza volt minden.

A munka vége felé - épp egy új, helyes kis litván csajjal beszélgettem, akit később bevittem a városközpontba is:), meg Luke-ot osztottam - mikor Kuli odajött és megkérdezte, mennék-e holnap is. Jó hogy mennék, micsoda kérdés! Aztán Karen hablatyolt valamit arról (nem annyira figyeltem), hogy majd egyik héten hajnalos leszek, máskor délutános, de lehet, hogy a szombatokra gondolt, mert Kuli utána azt mondta, hogy jövő héten is hajnalban kell mennem.

Munka után bementem az ügynökséghez elintézni a szabadságot és azt, amiért tegnap hívtak. Aztán Petr-rel is összefutottam és elmentem megtankoltam az autót és vásároltam. Természetesen a pakisztáni, baromi szép csajnál fizettem, mint mindig.

Aztán vasárnap Andorral leugrunk Coventrybe, hogy megtekintsük a Transport Museumot. Következő posztom arról fog szólni.

Az elején leszögezném, hogy múlt héten minden munkanapot végigdolgoztam, ahogy - úgy tűnik - ezt a hetet is végig fogom.

Kulbantnak voltak érdekes dolgai, erre utána figyelmeztetett is Péter.

Múlt pénteken azt a gépet kezeltem, amit általában a szerződésesek használhatnak, bár már máskor is rám lett bízva. Kulbanttal szépen beállítottuk a gépet és a kezdéskor meg is kérdeztem, jó-e a termékek pozíciója a gépben. Azt mondta, hogy jó. Csináltam egy minimum két órán át, elmentem szünetre, majd mikor visszatértem, mondja a közvetlen főnök, hogy elkúrtam. Mondtam neki, hogy Kulbant mondta, hogy így jó. Mellesleg jegyzem meg, hogy ő is ránézhetett volna a munkámra. Kulbant persze letagadta. Végül is igaza van, mert a főnök ne mégse égjen már.

Aztán most hétfőn Jahn, a supervisor megkért, hogy menjek és csináljam a berakodást, amivel már többször megbízott. Kuli nem akart elengedni és elkezdtek vitatkozni. Persze poénból és kérdezték, melyik üzemrészt szeretem jobban (Kuli a háttérben mutogatott, hogy mondjam őt). Jahn kérdezte, mennyi ideig tart három raklap bepakolása, mondtam, hogy 30-40 perc. Ami annyi is lett volna, de Péter kitalálta, hogy még pakoljunk be háromat, ami előző péntekről maradt, így rendesen elment az idő. Utána Kulbant lebaszott, hogy miért ígértem fél órát (érdekes, Péter még a lebaszás előtt megjegyezte, hogy nem szabad ígérni). Azt hittem, örül majd, hogy dupla munkát csináltam meg. Végül is, Jahn tényleg örült.

Amúgy a hét elég jó volt, új gépet kaptam, azzal szopok néha.

Ma viszont Paulával, a portugál, fekete csajjal beszélgetve Petr-ről kérdezett. Mondtam neki, hogy valamelyik nap találkoztam vele és elég nagy bajban van. És Paula azt mondta, beszél Kulival. Utána én is elhatároztam ezt (rég terveztem, de nem mertem), de később odajött Kuli és kérdezte, hogy mi van Petr-rel és a barátom-e. Mondtam neki, hogy bajban van. Erre Kuliból kijött a benne lappangó geci és megkérdezte, hogy sírt-e Petr. Először nem is értettem és azt válaszoltam, hogy persze, próbálkozik. De tényleg az előbbit kérdezte... Azt mondta, majd gondolkodik rajta.

Ja, és megkaptam a szabit. Azt mondta, hogy szeretne egy kulcstartót, egy tollat és egymillió fontot. Mondtam neki, hogy az első kettő megoldható, a harmadikat egyelőre nem garantálom.